17000 kattintás

 

A Books and Soul látogatottsága meghaladta a 17000 kattintást. Ennyiszer keresté(te)k fel több mint 70 országból a blogomat. Nagyon örülök és köszönöm, hogy olvassátok!

Reklámok
Categories: önkéntesség | Hozzászólás

Jó pap holtig tanul – angol nyelvű online tanfolyamok

Életemet a tanulás – most már mondhatom – végigkíséri. 
Magyarországon úgy gondolom leginkább a diplomáknak van súlya.
Angliában azt tapasztalom hogy – amellett, hogy természetesen elvárnak bizonyos végzettségeket – nagy népszerűségnek örvendenek az online kurzusok. Tudom Magyarországon is elvárják az önfejlesztést, de úgy gondolom, egyelőre az online kurzusoknak nincs akkora értéke. Angliában jobban elfogadják és értékelik, ha az ember különböző online kurzusokat elvégez, sőt van, amikor preferálják is. Legyen az time managament, kommunikációs témájú tanfolyam vagy bármilyen új készség, amit el akar sajátítani az ember és hasznos a munkájához.
De akár – és ezt kiemelném – hobbinkhoz vagy érdeklődési körünkhöz kapcsolódóan is találunk érdekes online kurzusokat.  Angol tanuláshoz is kiváló, és nagy előnye hogy bármikor, bárhonnan végezhető. Bővíti a szókincsünket. És ha adott témát magyarul jól ismerünk, úgy könnyebb megérteni az angol előadást, szöveget. Szerintem egy idegen nyelv elsajátításának az egyik legjobb módja, ha tanulunk valamit azon a nyelven. 
A Reed honlapján például sok érdekes kurzus van a legkülönbözőbb témákban:
Ugyanigy az Udemy honlapja is kiváló:
Vagy a Lynda:
Ezeken az oldalakon találunk ingyenes kurzusokat is, és sokszor adnak kedvezményt.
Nekem például most egy ilyen certificate-em lett 🙂 Az Illustrator képszerkesztő és rajzoló program használatáról tanultam ezen a tanfolyamon, ami nagyon hasznos a munkámhoz. 
Ez a certificate a hitelesség kedvéért online is megtekinthető bárki által: 
Categories: Anglia, angol, angol tanulás, élethosszig tartó tanulás, booksandsoul, Nagy-Britannia, online kurzus, online tanfolyam, tanulás | Címkék: , , , , , , , , , | Hozzászólás

Nyár és könyvtár

Még egy kellemes, nyári, szombat délutáni sétánál se feledkezhetünk meg a könyvtárról 🙂 Már csak azért sem mert bárhol ott lehet! Mint például Cambridge közelében, egy kis faluban, Hemingford Abbotsban.

De amúgy Cambridge környékén máshol is találhatóak ilyen “phone box library”-k. Mint például Girtonban, ahol még használati utasítást is tettek mellé (pl: Köszönjük nem: egy zacskó könyv a földön hagyva 🙂

 

 

 

 

 

 

 

 

Longstantonban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És Bluntishamben:

butis

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Categories: books, booksandsoul, BookStation, könyv, könyvek, könyvtár, könyvtáros, könyvtáros blog, mini-library, Nagy-Britannia, phone box library | Címkék: , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Az anyaságról, idegen kultúrákról, magyar gyökerekről és a Zöld Kártya lottóról – beszélgetés Butala Viktóriával, a Mákvirágok Orlandói Magyar Óvoda és Kisiskola vezetőjével

(Books and Soul interjú – Pegán Anita, 2017. április)

Az internet előnyei között mindenképpen megemlíteném a barátokkal, ismerősökkel való kapcsolattartás egyszerű megoldását. Azt hiszem, hogy csak és kizárólag ez tette lehetővé azt, hogy a mai napig kapcsolatban vagyok Butala Viktóriával, aki általános iskolai osztálytársam volt. Nyolc évig koptattuk együtt a padokat. Kedves kis közösség volt a mienk, értékes emberekkel, amit talán az is bizonyít, hogy ő a második, és nagyon valószínűnek tartom, hogy nem az utolsó osztálytársam, akivel interjút készítek a blogom számára.

Vikire, mint vékony kislányra emlékszem. Akkoriban általában mindenki a „körzetes” iskolába járt, így közel laktunk egymáshoz. Természetes volt, hogy délutánonként vagy esténként átmentünk egymáshoz. Így volt ez abban a Dohány utcai lakásban is ahol ők éltek. Többször is voltam ott, több osztálytársammal együtt. Tisztán emlékszem arra, ahogy társasjátékozunk a kis szobában és az anyukája, akit Boginak hívhattunk, mosolygós lényével kedveskedik nekünk. Viki nyaranta pedig apukájához ment a Balatonföldvárra. Ez, azaz elvált szülők gyerekének lenni, akkoriban azért nem volt mindennapi…

Viki aztán külföldön dolgozott, és egy időre el is vesztettük a kapcsolatot, majd egy osztálytalálkozó megszervezése, és ahogy említettem, az internet segített abban, hogy újra találkozzunk. Így tudtam meg sok-sok mindent róla azokról a dolgokról, amik az elmúlt években történtek vele.

Ünnepi pillanat a Mákvirágok óvodában

Ünnepi pillanat a Mákvirágok óvodában

Különösen a Mákvirágok Orlandói Magyar Óvoda és Kisiskola megalapítása és az ottani munkája miatt szerettem volna interjút készíteni vele, amellett, hogy úgy gondolom, élete tele van keserédes, megható, fordulatos és tanulságos történettel. A női szerepet pedig különösen sokféleképpen élte meg és sokféleképpen látta. Hát kezdjünk bele…

A Mákvirágok Óvoda megalapításához hosszú út vezetett. Talán kezdjük egy kicsit régebbről. Már – ha jól emlékszem – 20 éves korod táján külföldre mentél dolgozni. Mi az eredeti szakmád?

– Az általános iskola után Budapesten, az akkori Kállai Éva egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem. Később a sors elég messze sodort ettől a szakmától. Fiatal éveimet a sport és a tánc töltötte ki.

– Mikor gondoltál először arra, hogy külföldön élj?

– Sajnos gyerekkoromban nem volt lehetőségem külföldre járni, így érettségi után hajtott a kíváncsiság, a kalandvágy. Mindig is nagyon szerettem utazni. Hosszabb-rövidebb időkre külföldön kezdtem munkát vállalni.

– Úgy tudom, több nyelvet is beszélsz. Melyek ezek és hogy tanultad meg őket?

– Mivel a magyar nyelvet nemigen értik meg külföldön, így rákényszerül az ember, hogy nyelveket tanuljon, ha külföldön él. Szerencsés módon több ország kultúráját is megismerhettem. Többek között olaszul, franciául, angolul folyékonyan beszélek, valamint a spanyol nyelv sem idegen számomra.

– A nyelvtudás milyen szerepet játszott az életedben? Szerinted mennyire fontos az ember életében?

– Ha külföldön élsz és dolgozol, szerintem elengedhetetlen a helyi nyelv elsajátítása. Nélküle nagyon nehéz érvényesülni. Persze kultúrától is függ. Például az  olaszok akár kézzel-lábbal is megértetik magukat. Ők kedvesek hozzád akár beszéled a nyelvüket akár nem. Ellentétben a franciák, akik, ha nem beszéled a nyelvüket, messzire elkerülnek. Épp ezért sokan rideg, barátságtalan embereknek tartják őket, pedig nekem nagyon pozitív élményeim vannak velük, és a mai napig sok francia barátommal tartom a kapcsolatot.

– Soha nem esett nehezedre a különböző kultúrákba beilleszkedni?

–     De igen! Három hónapot töltöttem Tokióban. Ez az idő, amit Japán fővárosában töltöttem, életem leghosszabb három hónapja volt. Érthetetlen volt számomra a viselkedésük, szokásaik es sajnos a konyhájuk sem áll közel hozzám. Ettől függetlenül talán innen tértem haza a legtöbb élménnyel és tapasztalattal. Imádtam a gyönyörű épületeiket. Turistaként egy csodálatos világ, de ott élni, más kultúrából érkezve, szerintem nagyon nehéz.

– Amerika sok embernek nagy álma… kijutni oda, a lehetőségek országába… ha jól tudom, te többször kijutottál oda a végleges letelepedésig is. Hogyan történt ez?

–  Magyarországról sokaknak valóban egy álomnak tűnik eljutni Amerikába, pedig itt is ugyanúgy meg kell dolgozniuk az embereknek a megélhetésért, mint bárhol máshol. Nekem többször is sikerült ide kilátogatnom hosszabb-rövidebb időre. Főként New Yorkba és Floridába. Véglegesen egy szerencsés lottóhúzás miatt tudtunk letelepedni itt. A sokak által ismert Amerikai Vízum Lottó kihúzottjaként tértünk vissza. Úgyhogy, aki kételkedne a programban, azt biztosíthatom, hogy valóban létezik és működik.

– Hogyan tudtál érvényesülni Amerikában? Milyen a nők helyzete szerinted az országban? 

– Mivel az emberek többsége bevándorló, elég könnyű beilleszkedni, főleg ha beszéled a nyelvet. Úgy gondolom, hogy a nők helyzete családalapítás szempontjából nem a legkedvezőbb. A fizetett szülési szabadság mindössze 6 hét. A magyarországi bölcsődének, illetve óvodának megfelelő intézmények 6 hetes kortól 5 éves korig fogadják a gyerekeket, nagyon magas összegekért. Ingyenes oktatás 4 éves kortól van, és az is csak napi 3 órában.
5 éves kortól már az általános iskola épületében ingyenes az oktatás. Még egy érdekességet említenék. Sok nő visszaül az iskolapadba a 40-es éveiben egy jobb anyagi biztonságot nyújtó szakma megtanulásának reményében.

– Nemrégen te is új irányba fordultál. A Facebookra kitett fotóidon láttam a lányaidat több más gyerek társaságában, ahogy magyar nemzeti ünnepeket ünnepelnek. Mi inspirált a magyar óvoda megalapítására?

– Miután megszülettek a lányaim, elkezdtem más magyar anyukák társaságát

Anyák Napja a Mákvirágok óvodában

keresni, annak reményében, hogy a gyerekeink együtt tudjanak játszani és magyarul beszélni. Szerencsés módon a csapatlétszám egyre nőtt, és szinte már miden hétvégére közös programokat szerveztünk. Amikor a nagyobbik lányom óvodás korú lett, kivételesen a tavaszi időszakban töltöttünk otthon két hónapot, így lehetőség volt rá, hogy Magyarországon óvodába járhasson. Az óvodai Anyák napi műsoron elérzékenyülve és egyben szomorúan ültem. Arra gondoltam, hogy talán ez lesz számomra az első és utolsó anyák napi műsor, mivel az Egyesült Államokban nem szokás a gyerekeknek műsorral készülni. Így nagy tervekkel tértem ide vissza, amiben az itteni magyar anyukák rögtön támogattak.

– Nehéz-e egy ilyen intézményt alapítani az USA-ban?

– Sajnos intézményalapításról még nincs szó, de a jövő terveiben szerepel. Az óvoda immár három éve működik, heti rendszerességgel, szombat délutánonként. Az első évben 3–6 éves korú gyerekekkel foglalkoztunk az otthoni óvodák mintájára. Szerettem volna nagy hangsúlyt helyezni azokra a hiányosságokra, amelyek itt nem adatnak meg egy óvodás korú gyermeknek, illetve a szüleiknek. Többek között a magyar népi hagyományok fenntartása, megismerése es ünneplése. Ezen kívül olyan apróságok, mint az, hogy minden gyereknek van ovis jele, a foglalkozások alatt naposaink vannak, mindig magyaros étel az uzsonna, és a ballagó ovisainknak pogácsával, magyar pénzzel tömött tarisznyát kapnak az évzáró műsor részeként. Ha már a ballagó ovisokról beszélünk, akkor hozzáteszem, hogy már kisiskolával is bővültünk (7–10 éves korosztály számára). Idén van az első osztályunk, akikkel az otthoni első osztályos tankönyvekből tanulunk írni és olvasni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy nagyon közeli barátnőm van, aki egy fantasztikus óvónő, illetve most már óvodavezető. Az ő segítségére barmikor számíthatok. Ötleteivel, tanácsaival segíti az itteni munkámat. Az általa vezetett balatonföldvári Mesevár Óvodával „testvér óvodai” kapcsolat kialakítása van tervben.

Emellett az szakmai tudásomat is fejlesztem. Jelenleg itteni óvónő képzésre járok, amit a nyáron fogok befejezni, ezenkívül Magyarországon szervezett képzésen is részt vettem, amit kifejezetten a külföldön magyar gyerekeket tanító pedagógusoknak szerveztek a veszprémi Pannon Egyetemen.

– Az óvoda kapcsán beszélnél egy kicsit a magyargyerek.com versenyről?

– Nagyon ötletes kezdeményezésnek tartom ezt a Magyarországról meghirdetett versenyt, amelyre külföldön élő magyar gyerekek egyénileg, illetve magyar óvodák, iskolák csoportosan jelentkezhetnek. A verseny hossza nagyjából megegyezik a tanév hosszúságával. Ez időszak alatt mindig az évszaknak, aktuális ünnepeknek, hagyományoknak megfelelő feladatokat kell megoldani. Különböző korosztályok jelentkezését is várják. Tavaly mi is részt vettünk egy négy fős, 5–6 éves gyermekekből álló csapattal, akik az óvodánkat képviselték. Nagy örömünkre első helyezést értünk el a mi korosztályunkban.

– Hogyan használjátok az angol és magyar nyelvet a családban?

– Megmondom őszintén, egy fél évvel ezelőtt más lett volna a válaszom erre a

Viki a kislányaival

kérdésre. Mivel a férjem is magyar, így természetesen magyarul beszélünk otthon. Viszont a kisebbik lányom idén kezdett óvodába járni, így előtte csak minimálisan beszélt angolul. Az óvoda elkezdése változást hozott az életünkben. Az ebből adódó nyelvbeli „problémák” most újkeletűek nálunk. Ma már sajnos el kell fogadnom, hogy a játék nyelve az angol a két lányom között itthon. Kezdetben próbáltam ellenkezni, de ma már nem látom értelmét az ez ellen való küzdésnek. Úgy gondolom, hogy amíg hozzánk magyarul szólnak, és ha magyar társaságban vannak akkor magyarra váltanak, addig ez elfogadható. Egyébként nagyon érdekes a Mákvirágok oviban is megfigyelni ezt a váltást. Ott, míg az ovisok magyarul kommunikálnak és játszanak, addig a kisiskolásaimra sokszor rá kell szólni hogy itt bizony magyarul beszélünk.

– Igazság szerint te három gyermekes anyuka vagy. A két lányod mellett a testvéredet is te nevelted fel kisgyerek kora óta. Úgy gondolom, hogy ezzel nagy feladatot adott neked az élet. Beszélnél erről?

Viki és a családja

– Valóban hivatalosan három gyerekem van. A kisöcsém (aki most 22 éves) 6 éves volt, amikor elvesztettük az édesanyánkat. Az öcsém édesapja pedig pár évvel korábban már szintén elhunyt. Így az anyukánk halála után ő az én gyámságom alá került, ami valóban nagy feladat volt, hiszen én akkoriban, huszonévesként a világjáró életemet éltem, egy lelkileg sérült kisgyermek felnevelése pedig nem könnyű feladat. A férjemnek nagyon sokat köszönhetek, hogy abban a nehéz időszakban kiállt mellettünk és a mai napig „fiaként” említi az öcsémet. Az USA-ba történő kivándorlásunk során hivatalosan örökbe kellett fogadnunk őt, hogy velünk jöhessen, de ettől függetlenül testvérként neveltem fel, az anyukánk mindig is az anyukánk maradt.

– Érdekelne, hogy az életedet hogyan befolyásolta a gyerekkorod. Érezted-e hogy olykor le kell küzdeni dolgokat, amelyeket onnan hoztál. Úgy érzem, hogy sikerült minden nehézség ellenére egy kiegyensúlyozott életet megteremtened magad körül. Sok nő küzd azzal, hogy a gyerekkorában ért sebeket nem tudja feldolgozni és hatással van párválasztására, önbizalmára és az életére.

– Annak ellenére, hogy a szüleim egy éves koromban elváltak, és lényegében édesanyám egyedül nevelt fel, nem érzem úgy, hogy nehézségeim lettek volna gyerekkoromban. Ha belegondolsz, nem volt arról emlékem, milyen volt, amikor együtt voltunk mindannyian. Anyukámnak mindig is én voltam az első az életében, és hosszú évekig párkapcsolatai sem voltak. Minden szeretete és törődése rám összpontosult. Csakis vidám és jókedvű emlékeim vannak, míg lehetséges, hogy egy teljes családban élő gyereknek a veszekedések, kiabálások határozzák meg a gyerekkori emlékeit. Arról nem is beszélve, hogy Budapesten éltem anyukámmal, így a tanévet ott töltöttem. Viszont nyaranta az édesapámnál voltam a Balatonon. Gyerekként az egész nyarat a Balatonon tölteni fantasztikus élmény volt. Természetesen arra törekszem, hogy a gyerekeim anyával és apával közösen nőjenek fel, és az is nagy álmom volt, hogy édestestvérek legyenek a gyerekeim, akik mindig számíthatnak egymásra. Eddig jó úton haladok ezen célok megvalósításához.

Mákvirágok Orlandói Magyar Óvoda és Kisiskola elérhetősége:  

Honlap: http://makviragok.com/hu/kezdolap/

Facebook: https://www.facebook.com/M%C3%A1kvir%C3%A1g-%C3%93voda-%C3%A9s-Kisiskola-Orlando-724076594330835/

Categories: angol, általános iskola, barátság, bevándorlók, boldogság, booksandsoul, család, gyerek, gyermeknevelés, kétnyelvű gyerek, magyar óvoda, magyar óvoda külföldön, magyar iskola, magyar iskola külföldön, magyarok, magyarok külföldön, munka, USA, utazás | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

”Colour” – An Exhibition With My Colours 

One the many good things about Cambridge is that it can cause surprises even after two years. You can almost be addicted to the beauty and charm of this city. No one day is like the other. They are full of surprises: interesting meetings with different people, everyday, little miracles or life-changing events… and plenty of cultural experiences which one can not get enough of. Moreover, this city always exceeds itself. As if it wanted to say: ”I could give you more than you think. Look! I can be more beautiful today than I was yesterday.” It can be a night image behind Magdalene College, near the River Cam, that the full moon painted with silver, claret and green, colouring the slightly wavy water, the bridge, and the old building with its unique shades. Or it can be a message from an old doorway, from an alleyway that opens up unexpectedly from nowhere, or a lonely but proudly rolling boat: “You are lucky to see me.” And I had this feeling when I wandered into the 200-year-old Fitzwilliam Museum with a friend of mine last Sunday. I had been there several times, but that afternoon visit was accidental. And again, Cambridge gave me an “I can be more beautiful today than I was yesterday.” feeling when I entered the exhibition called ”Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts”. 

Especially as a librarian, I was in a flow, and this feeling took me from one book to the other: from a wonderful Bible from 1420-30, open at The Book of Genesis, decorated with a nicely painted initial ”I” that ran on the side of the old, cracked page, to a beautiful book from Boethius (1476), who is my favourite author from that time. Each volume made me feel the passage of time. I saw some Books of Hours (medieval prayer books) as well. The oldest manuscript was from 930-50, which was amazing! Of course, these are just some of the 150 manuscripts that were displayed, and most of them were more than 600-800 years old.  

The most interesting show-piece was a scroll by Sir George Ripley, who was an alchemist in the 16th century. It was at least 5 feet long and about 2.5 feet wide. You can read a poem about alchemists’ ”magic” on it.  And how does alchemy connect to writing manuscripts? It is said there were six colours that were made by alchemists and used for decorating books at the time. It must be true, because I think the moon used these colours that night when it allowed me to see how it painted that beautiful picture of Cambridge.  

Suggested links:

Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts:

http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/colour

Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts review – a rainbow of agony and ecstasy (The Guardian)

https://www.theguardian.com/artanddesign/2016/jul/28/colour-the-art-and-science-of-illuminated-manuscripts-review-a-rainbow-of-agony-and-ecstasy

About George Ripley:

https://en.wikipedia.org/wiki/George_Ripley_(alchemist)

 

Categories: books, Cambridge, colour, Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts, Fitzwilliam Museum, librarian, library, manuscript | Címkék: , , , , , , , | Hozzászólás

8 társasjáték gyerekeknek

A társasjátékok nagyon jól fejlesztik a gyermekek különböző képességeit, a kreativitásukat és nem utolsó sorban nyelvtanulásra is kiválóan alkalmasak. Az ajánlóm részben Angliában kapható játékokból áll (azonban többségük Magyarországon is megvásárolhatóak). Kis odafigyeléssel – akár családi körben is – nagyon jól használható nyelvtanulásra, gyakorlásra is a társasjátékozás. (Ehhez némi segítséget is szeretnék nyújtani az összeállításban.) Ezeket a játékokat au-paireknek is ajánlom, akik gondban vannak azzal, hogy mit is csináljanak a gyerekkel töltött x-edik órában… 🙂 Szóval ha már meguntátok a “Ki nevet a végén?”-t, akkor itt van néhány új játék 6-10 éves korú gyerekek számára. 

ANIMALS ON BOARD

A játék során egy bárkában kell gyűjtenetek az állatokat, de a lényeg hogy párban nem animals_tartomehetnek fel a hajótokra (mert őket Noé viszi el). Eközben persze éhesek is, úgyhogy etetni is kell őket! A játék lényege, hogy minél több pontot érő állatot gyűjtsünk össze (a párban lévő állatok nem érnek pontot!) Szóval legyen belőlük egy, három, négy vagy akár öt a bárkátokon! 

Angol tanuláshoz:animals_felno

  • Az állatokat nevei: monkey, turtle, panda, zebra, tiger, rhino, crocodile, camel, hippo, giraffe, fox, elephant
  • Hasznos szavak: tile – vastagabb karton kártya amin az állatok találhatóak, cardboard ark – az összegyűjtött állatok elhelyezésére szolgáló karton bárka, food crate – étel láda, azaz az ennivaló kártyája, starting player flag – zászló amely jelzi a kezdő játékost, split a group – megfelez egy csoportot, split into two groups – két csoportra oszt

HECKMECK (más néven Pickomino)

Kiváló társasjáték a matematika gyakorlásra. Nagyon izgalmas játék, mivel heckmeck-dobozmég az utolsó pillanatban is fordulhat a kocka. A dominókon számok és giliszták találhatóak, melyek a játék során fontos szerepet kapnak, hiszen, mi a csirkék, akik a játékot játszuk, igazán szeretjük ezeket a “finomságokat”. (Mondanám, hogy nem kell ennyire beleélni magatokat, de ha egyszer játszottatok vele, nem fheckmeck-tilesogtok csodálkozni, ha utólag ilyen mondatok hagyják el a szátokat, mint “Emlékszel, amikor csirke voltál… ” stb. 🙂  A lényege a játéknak, hogy mindig egy számsort kell kialakítani és arra kell törekedni hogy mindig tudjad folytatni vagy időben hagyd abba! A játék során sok dobókocka dobás,  még több nevetés és némi bosszankodás vár! Az igazi giliszta barbecue élményért pedig extrák vásárolhatóak a játékhoz! 

Angol tanuláshoz:

  • Természetesen a számok neveit gyakorolhatjuk. 
  • Hasznos szavak: tile – dominó, die – dobokocka, dice – dobókockák, roll the dice – dobókockákkal dob, reroll – újra dob, chicken – csirke, worm – giliszta, more than … – több mint … , less than … – kevesebb mint … 

A játékról angol nyelvű ismertető (részletes szabályokkal)
Chris Marling honlapján

FORBIDDEN ISLAND

forbidden-islandEgy nagyon szép kivitelezésű társasjátékról van szó ez esetben. Már maguk a képek is megteremtik a játék különös atmoszféráját. 

A játék érdekessége, hogy ez egy kooperatív játék, tehát nem egymás ellen játszotok, hanem egymással a kincsek megszerzéséért. Nos itt igazán mód nyílik az angol gyakorlására a haladóbbaknak, mivel a stratégiát meg kell egymással beszélni. A szabályok egyszerűek, mégis sok meglepetést okoz ez a játék. Kinek milyen egyedi képessége van? Mikor süllyed el a sziget? Össze tudjátok-e gyűjteni a kincseket? Minderre választ lehet kapni e kalandos játék során. 

Angol tanuláshoz:

  • Hasznos szavak: shuffle the tiles – megkeveri a kártyákat, capture the treasures – megszerzi a kincseket, water level – vízszint és még sok más szót tudtok használni a játék közben

Angol nyelvű ismertető és további társasjáték ajánló 5-8 éves gyerekeknek Chris Marling honlapján található

Magyar nyelvű leírást itt találtok.

A Forbidden Island mellett a Fobidden Desert is jó szórakozást nyújt, amelyről itt olvashattok Christől.

DOBBLE

Gyors játék, több játszható verzióval. A játék lényege, hogy minél előbb megtaláljátok az azonos képeket a lapokon. Angol szótanulásra kiváló játék, hiszen gyorsan kell, hogy eszetekbe jusson az adott szó, és azonnal ki is kell mondani. Hasznos, ha a játék megkezdése előtt minden képnek gyakoroljátok az angol nevét. (Esetleg egy listát is készíthettek, illetve a nehezebb szavakat kiírhatjátok egy papírra.) Például: kérdőjel – question mark, felkiáltó jel – exclamation mark… vagy adhattok saját nevet a képeknek. Egy kisfiúval játszottam, aki nem ismerte jin-jang jelet, ezért egyszerűen csak Kung fu pandának hívtuk 🙂 Később aztán megtanulta! Úgyhogy lehettek kreatívak! 

CAN’T STOP

Ez a játék nagyon ismert Angliában és a számolás gyakorlására kiváló. Szinte észrevétlenül gyakorolható vele a számolás. Iskolai könyvtárakban például egy ilyen gyerekfoglalkozás nagyon hasznos lehet.

 Magyarországon úgy látom mostanság nem kapható, bár lehet, hogy csak épp azokban a webáruházakban, ahol én megnéztem. 

Bővebben a játékról angolul Chris Marlingtól itt olvashattok

 Két további játék, amelyben útvonalakat kell építeni, különböző városokat, helyeket összekötve: az ELFENLAND és a TICKET TO RIDE. Ezek a játékok sok vidám percet tudnak okozni.

STORY CUBES

cubesAngol nyelvtanulásra pedig a legjobb játékok a különböző témájú Story Cubes-ok (történet dobókockák). Természetesen magyarul is játszható. A történet témája lehet például: Tündérország, Batman, állatok stb. Az összes kockával (melyeknek minden oldalán egy ábra van) egyszerre kell dobni, majd a megjelenő figurákkal, tárgyakkal stb. egy történetet kell mondani. Magyar és idegen nyelvi tanórákon, iskolai könyvtárakban is jól lehet használni. 

Ha mást játszanátok az alábbi posztomat ajánlom: Puzzle-z!

Categories: ajándék, ajándék ötlet, Anglia, angol, angol tanulás, au-pair, babysitter, board game, board games, booksandsoul, család, gyerek, iskolai könyvtár, iskolai szünet, játék, játék szünidőre, játékos tanulás, logikai játékok, Nagy-Britannia, nanny, szabadidő eltöltése, társasjáték | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Colour – egy kiállítás az én színeimmel

Cambridge-ben az is jó, hogy még két év után is tud meglepetést okozni. Az ember szinte függővé válik ennek a kisvárosnak a hangulatától, bájától. Egyik nap sem olyan, mint a másik. Tele van meglepetésekkel: érdekes találkozások, hétköznapi, kis csodák, sorsfordító események… és sok-sok kulturális élmény, amivel nem lehet betelni. Ráadásul mindig-mindig túllicitálja önmagát ez a varázslatos hely. Mintha mindig azt akarná mondani: “Én még annál is többet tudok, mint gondoltad volna! Nézd! Én még annál is szebb vagyok, mint tegnap voltam!” Legyen az egy éjszakai kép, amelyet a telehold festett minap a Cam folyónál, a Bridge Streetnél, különleges ezüsttel, bordóval és zölddel színezve a kissé hullámzó vizet, a hidat és a Magdalene College régi épületét. Vagy legyen az egy érzés, amit egy régi kapualj, egy hirtelen, a semmiből nyíló sikátor, egy magányosan, de büszkén ringó csónak üzen: “Szerencsés vagy, hogy engem láthatsz!”. És ezt éreztem, akkor is, amikor a város immár 200 éves múzeumába, a Fitzwilliam Museumba, csak úgy véletlen, egy szombat délután betévedtem egy barátommal. (Ahol egyébként már többször voltam.) Tényleg csak akadt két szabad óránk aznap délután, és Cambridge megint egy “annál is szebb vagyok mint tegnap voltam!” élményt adott nekem a “Colour” című időszaki kiállításával.  

Különösen könyvtárosként egyik kiállított kézirattól a másikig sodort a “flow”. Itt egy 1320-40 között készült csodálatos Biblia. Kinyitva a Teremtés könyvénél, az első oldalon. Az I iniciáléja egészen az oldal aljáig lefutott, követve tovább a lap alsó szélének vonalát, majd a másik oldalon felfutva végződött a nagy műgonddal festett betű. Csodás, nagy méretű, kódexre hasonlító könyv volt ez, lapjainak alja igen csak megrepedezve, éreztetve az idő múlását. Amott Boethiustól egy csodás darab 1476-ból. Majd talán a legrégebbi kézirat i.sz. 930-50-ből. Aztán különlegesen szép képekkel néhány “Book of Hours”, imádságos könyv. S mindez csak néhány a kiállításon található 150 kéziratból, amelyek többsége 600-800 éves. 

Az egyik legérdekesebb darab egy alkimista kézirattekercse volt a XVI. századból. Legalább másfél méter hosszú és kb. 80 cm széles darab, George Ripleytól. A tekercsen egy vers olvasható az alkimisták “varázslatáról”. És hogyan kapcsolódnak az alkimisták a kéziratok készítéséhez? Azt mondják, volt hat szín, amelyet alkimiai folyamatok révén nyertek abban az időben, és használták fel a kéziratok készítéséhez. Én elhiszem, mert szerintem a telehold is ezeket használta azon az éjjelen, amikor megengedte látnom, ahogy megfesti Cambridge-t. 

Angolul ezt a postot itt olvashatod

Ajánlott linkek: 

A Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts c. kiállítás weboldala a Fitzwilliam Museum honlapján: 

http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/colour

A Guardian beszámolója a kiállításról:

https://www.theguardian.com/artanddesign/2016/jul/28/colour-the-art-and-science-of-illuminated-manuscripts-review-a-rainbow-of-agony-and-ecstasy

George Ripley alkimistáról: 

https://en.wikipedia.org/wiki/George_Ripley_(alchemist)

Categories: alkimista, alkimisták, Anglia, Bible, Biblia, books, booksandsoul, Cambridge, colour, Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts, Fitzwilliam Museum, George Ripley, időszaki kiállítás, kézirat, kézirattekercs, könyv, könyvek, könyvtár, könyvtáros, középkor, librarian, library, manuscript, múzeum, régi könyvek, szinek, vallás | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

A Wren Library csodás, régi könyves gyűjteménye

Minap egy kis városi séta során olyan szerencsém volt, hogy a közönség számára napi két órán át nyitva tartó 13045546_1171992752841390_813879675_nkönyvtárba “botlottam”. Persze Cambridgeben nem nehéz “belebotlani” valamibe… hol egy kortárs kamarakiállítás, aztán a következő sarkon egy tehetséges zenész gitározik, majd belépsz egy ódon kapun, egy könyvtárba, ahol egy kéziratot láthatsz (bármely hétköznap, ingyen!) i.sz. 800-ból. Vagy ugyanitt egy másikat 1100-ból. Mivel fotózni nem szabad, sőt a telefonokat is ki kell kapcsolni, ezért sajnos csak a környék parkjáról tudtam illusztrációt hozni. Ellenben a könyvek megtalálhatóak digitalizálva!! Méghozzá itt a katalógusban, azaz a James Catalogue -ban:

http://trin-sites-pub.trin.cam.ac.uk/james/search.php

Csak egy klikk a Catalogue Searchre, majd magától megjelenik “Only include virtual manuscript”. Egy OK gomb és már nézegethetjük is a szebbnél szebb réges régi könyvet, dokumentumot az egyes címekre kattintva. Régi könyves könyvtáros kollégáknak különösen ajánlom. Úgy mint például ezt a gyönyörű darabot is, amely Pál apostol levelét tartalmazza (XII. századból, illetve a XIII. század elejéből):

http://trin-sites-pub.trin.cam.ac.uk/james/viewpage.php?index=43

A Wren Library-ben, a Trinity College gyűjteményében, fantasztikus értékeket találunk. A kiállított dokumentumok között van például Shakespeare Lear királya 1609-ből. De találhatunk Aldus Manutiustól, illetve Boethiustól is dokumentumot. Utóbbi az 1100-as évekből. Az igazán gazdag gyűjteményben egyébiránt 1250 középkori dokumentum található.

Maga a könyvtárterem is gyönyörű. Tényleg kár, hogy nem lehet képeket készíteni, de a google-n rákereshető… Csodás, óriási, festett üvegablaka van. Díszítőelemként pedig a Trinity College-ban végzett, híres emberek márvány mellszobrait láthatjuk, mint például Isaac Newtonét.

Ha csak virtuálisan is, de ajánlom felkeresni a Wren Library-t!

 

Categories: Anglia, booksandsoul, Cambridge, digitalizálás, digitalizált gyűjtemény, digitalizált könyvek, könyv, könyvek, könyvtár, library, régi könyvek, virtuális gyűjtemény, Wren LIbrary | Címkék: , , , , , , , , , | Hozzászólás

Anglesey Abbey és Lord Fairhaven magánkönyvtára

Nemrég az Anglesey Abbey birtokon jártam. A Cambridgehez közel található birtok csodás – kb. 100 hektáros – parkja mellett kulturális csemegét is bőven szolgáltat.

abbey2

Egy egész napot el lehet tölteni itt, tobzódva a természet szépségében, a kertben található szobrok látványában, nézegetve a kúriában lévő galéria képeit, megkóstolva a korhűen berendezett látványkonyhában készült ínycsiklandó édességeket, válogatva az antikvárium könyveiben. Betérhetünk a birtokon található malomba is, ahol őrölhetünk búzát. És természetesen üldögélhetünk egy kicsit a könyvtárszobában, magunkba szívva a könyvek illatát, és átélve a XIX. század hangulatát.

asztalLord Fairhaven (eredeti nevén: Huttleston Broughton) 1926-ban vette meg a birtokot és újította fel az épületet, amelyben XIX. század eleganciáját akarta megtartani. Egyfajta menedéket alakított ki a maga számára a gyorsan változó XX. században. Halála előtt, miután nem volt örököse, a National Trustra (nemzeti örökségvédő szervezet) hagyta a birtokot, azzal a céllal, hogy majd mindig „képviseljen egy gyorsan letűnt kort és életstílust.”

Tehát a birtok megvétele után Lord Fairhaven a házon teljes átalakítást végzett. A felújítás mellett, mint kultúra- és könyvtárművészetkedvelő, műgyűjtő ember, könyvtárszobával és galériával bővítette ki. A könyvtárszoba 1938-ra lett kész. Érdekessége, hogy polcai az 1934-ben lerombolt Waterloo híd tartócölöpeinek szil gerendáiból készültek. E magánkönyvtárban kb. 6000 dokumentumot találunk. A hangulatos helyiséget angol uralkodók portréival ékesítette. A dokumentumok között felfedeztem egyik kedves íróm Francois Rabelais könyvét. De található itt például egy igen régi térkép: The First English County Atlas, From Chichester Cathedral, Christopher Saxton, Atlas of the Counties of England and Wales. London, 1590 (?), illetve különleges növényismertető „kézikönyvek”, illetve építészetről szóló könyvek.

2013-ban jelent meg egy nagyon szép kiadvány (Mark Purcell, David Pearson, William Hale: Treasures from Lord Fairhaven’s Library at Anglesey Abbey címen) a könyvtár legszebb könyveinek válogatásából, mely könyvbe itt bele is lehet lapozni.

A birtok vendégei a könyvtár ablakára, az üvegbe vésték nevüket és látogatásuk évszámát. Közöttük volt a több híres látogató között VI. György király is.

A galéria képei között is felfedeztem egyik kedvencem, Constable, alkotását. Egyébként a Lord nagyon szerette a Windsor kastélyról készült képeket és ebből is van néhány a képtárában.

Azt hiszem, hogy Lord Fairhaven csodás szellemi örökséget hagyott az emberiségre, és lehetőséget biztosított arra, hogy egy felejthetetlen élményhez jussunk a birtoka megtekintése által. 

További, a birtokról készült saját készítésű fotóimat itt lehet megnézni: https://goo.gl/photos/aAPGP8mtJkdM5KKWA

Illetve az irodalomjegyzékben található oldalakon is csodás képek találhatóak.

Irodalomjegyzék:

National Trust oldala: http://www.nationaltrust.org.uk/anglesey-abbey-gardens-and-lode-mill

Great British Houses: Anglesey Abbey – A Stunning Country Home in Cambridgeshire: http://www.anglotopia.net/site-news/featured/great-british-houses-anglesey-abbey/

Anglesey Abbey: http://www.britainexpress.com/attractions.htm?attraction=221

Anglesey Abbey, Gardens and Lode Mill: http://www.thesuffolkguide.co.uk/blog/anglesey-abbey-gardens-and-lode-mill

Categories: Anglia, booksandsoul, könyv, könyvek, könyvtár, library, magánkönyvtár, Nagy-Britannia, UK | Címkék: , , , | Hozzászólás

Igaz téli mese

Pegán Anita: Igaz téli mese

A Cam folyón egyre több kacsa gyülekezik, pedig kissé hideg van. Persze csak amennyire az angol tél hideg. Havat, ha két napig láttunk, nulla fok alá alig ment a hőmérő napközben.
– Most csinálj rólam egy képet! – kiáltja Eszter. Örül, hogy végre van, aki fényképet készít róla Cambridge-ben. Nem is egyet, hanem egy sorozatot. És végre nem selfie-t rak fel a facebookra, hanem rendes képet. Távolabbról, úgy, hogy látható legyen a környezet. Furcsa lenne számára megkérni egy idegent, hogy fotót készítsen róla. Hisz nem turistaként járja a városka utcáit, hanem itt dolgozik, au-pair. Vagyis tulajdonképpen egy kis faluban él, nem messze Cambridgetől.
Eredetileg Londonba jött Erdélyből. „Londonban sokkal jobb volt.” – mondta egyszer. – „Azt sem tudtam melyik programot válasszam. Viszont itt találtam jó családot. Az első, londoni családtól szó szerint el kellett szöknöm. Rengeteget dolgoztam. Egy nyolc hónapos gyerekkel voltam egész nap, bezárva. A google térképen néztem meg, hogy a ház környékén hol vannak bokrok és fák. A barátaim már átküldték a Szökés összes évadját a neten. Egy adandó alkalommal kivittem a cuccaimat, és az egyik bokor takarásába tettem. Nem sokkal utána el tudtam szökni.”
Kissé hideg szél fúj. Megigazítja a kabátját és a sálját, majd egy újabb fotót készítek róla. Csinos. Pedig tudom, hogy úgy gondolja, van rajta pár felesleges kiló, amiből én egyet sem látok. Mosolyog. Hirtelen magabiztosnak tűnik. Átváltozik egy pillanatra egy önfeledt fiatal lánnyá, elfeledve mindent, ami körülveszi, a sokszor oly kimerítő valóságot. Egy külső szemlélő talán egy turistát lát, aki a barátnőjével fotózkodik a folyóparton, és akik este egy hostelben szállnak meg. Ezt az önfeledtséget szinte sosem láttam az arcán…
Vannak olyan emberek, akikre nagyobb súlyt tesz a sors, mint másokra… De elbírják, még ha ennek az is az ára, hogy igen korán fel kell nőniük. Igen, vannak olyan emberek, akiknek gyerekként túl kevés jut a szülőkből, a szülői szeretetből. Talán ez a teher az egyik legnagyobb, amivel végigmegy majd az egész életén. Mint ahogy ő is ezt teszi, akinek 13 éves korában meghalt az apukája. Emlékszem, ezt inkább csak mellékesen tudatta velem, mint ami nem is olyan fontos. Holott én már tudtam, az első találkozásunknál. Tudtam, hogy valakit elvesztett. Éreztem, hogy egy 21 éves lány nem lehet ennyire felnőtt gondolkodású, hacsak a sors már meg nem próbálta. Bár azt tartom, hogy a halál nem volt soha idegen számára. Talán a székely lelke az, amely annyira egységben tartja gondolataiban, érzéseiben az életet és a halált, melyek elválaszthatatlanok… nincs egyik a másik nélkül.
Egy modern népmese az ő élete. A három testvérből a legkisebb, akinek nehezebb, akinek küzdelmesebb a sorsa, butterfly-in-black_00009063mint a többieké. Akivel megtörtént olyan is, mint egy „igazi” mesében, amikor a hargitai kis faluban egyszer csak kopogtak az ajtón. Épp élete hányatott szakaszában a nagymamájánál töltötte az estét. Kinn szitált a hó, ők pedig benn melegedtek a kályhánál. Ő nyitott ajtót. S bár ekkor még nem tudta, de Őt választotta ki a jó Isten a következő, nehéz feladatra. Egy ijedt arcú nő állt ott, és segítséget kért. „Egy barátnőnk rosszul van! Kérhetnénk egy pohár vizet?” Eszter rögtön vitte a vizet és egy takarót. Még Temesvárról kapta a szőtt anyagot, amelyet pillangók díszítettek. A házból kilépve már látta is az asszonyt. Ketten támogatták. Jártányi ereje sem volt. Odament hozzájuk, és leült a jeges földre. A pokrócot leterítette, és az ölébe fektették a haldoklót. Óvatosan megsimította a homlokát, és halkan beszélt hozzá. Az asszony néhány perc múlva már nem lélegzett. A saját és a pillangók ölelésével segítette át őt a mennyországba… a hó pedig csak szitált tovább…

Most ikerbabakocsit tolnak el mellettem (itt rengeteg a kisgyerek), ezért félre kell állnom, félbeszakítva fotózást. Eszter nemrég azt mondta, hogy nem akar gyereket. „Erre a világra? Én nem akarok szülni. Hogy az ő élete is nehézségekkel teli legyen!?”
A kocsit eltolják, és ahogy visszafordulok, látom, hogy ő a vizet nézi. Elmúlt az előző pillanat varázsa. Most talán a szerelmére gondol. Vagyis igen, szinte biztos vagyok benne… van egy fiú, aki akkor hagyta el, amikor kijött ide. Szerinte még mindig belé szerelmes. Egyszerűen mindig rá gondol, nem tudja elfelejteni. Bár szerintem csak egy ábrándot kerget… de ezt hiába mondanám neki, úgysem értené.

„Nem, nem tudok megbízni senkiben” – mondta egyszer váratlanul. Néha hirtelen rájött valamire, kimondta és aztán csend…

Azt hiszem azonban, hogy az emberekbe vetett hitét soha nem veszítette el, annak ellenére, hogy hamar elveszíthette volna. Pont olyan emberektől nem kapta meg a bizalmat, akiktől meg kellett volna kapnia. Egy katolikus iskolába járt. Bennlakással. Azonban a távolból hiányzott az anyai támogatás. Így megesett, hogy a kosztpénzt sem kapta meg otthonról. A tanárai pedig megvádolták azzal, hogy elköltötte. A gyermek pedig nem tudja megvédeni magát… mit tehetett? „Tudom, hogy nem szabad, de nem volt mit tennem: volt, hogy ételt kellett lopnom. Éhes voltam.” Aztán abbahagyta az iskolát. Visszaköltözött a szülőfalujába és hányatott évek alatt elvégzett egy másik középiskolát. Többször mondtam neki, hogy tanuljon tovább, de azt mondta, hogy egyedül nem tudja megoldani.

Most, ahogy még mindig a vizet nézi, nem akarom megzavarni. Készítek róla így is egy fotót. Ezt észre sem veszi.
Menjünk be a templomba – fordul felém hirtelen. Látszott, hogy tényleg vágyik oda bemenni, vágyik egy kis nyugalomra, csendre.
Rendben – válaszolom, miközben elmosolyodom, és arra gondolok, hogy az ember hitét nem lehet egykönnyen elvenni. És ez mennyire jó!
A templomban alig vannak. Leülünk. Csendben. Lopva oldalra nézek, erre a kedves lélekre, aki megőrizte gyermeki őszinteségét. Ez egyébként csak kivételes alkalmakkor nyilvánult meg számomra. Ilyen volt az utolsó találkozásunk vége, amikor életem egyik legkedvesebb, színes pillangóként felrebbent pillanata esett meg velem. A kis, angol faluban a templom mellett búcsúztunk el. Innen a házukhoz egy hosszú ösvény vezetett be. Kislányos könnyedséggel szaladt a ház felé, majd félúton elkiáltotta magát: „szeretlek!”

„Most megmarad a hit, remény, szeretet,
Ez a három,
De köztük a legnagyobb a szeretet.”

(Pál apostol első levele a korintusiakhoz – részlet)

 (Fotó: http://wallpoper.com/images/00/00/90/63/butterfly-in-black_00009063.jpg)

 

 

 

 

 

 

Categories: Anglia, angol, au-pair, barátság, booksandsoul, Cambridge, család, Erdély, fiatalság, hit, igaz történet, London, Nagy-Britannia, novella, székely, szeretet, téli mese, téli történet, történet | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , | Hozzászólás

Működteti a WordPress.com.