Monthly Archives: március 2012

Egymásért Klub

 (Books and Soul interjú – Pegán Anita, 2012. március 21.)

 (A cikkben elhelyezett fényképeket Mátyus Éva készítette. Minden jog fenntartva!)

A „Books and Soul interjúk”-ban szeretnék olyan embereket, kezdeményezéseket, új utakat bemutatni, amelyek jobbá teszik az életünket, előre mutatnak. Lélekmelegítőnek szánom ezeket a beszélgetéseket.

Most Mátyus Éva a beszélgetőtársam, aki másfél évvel ezelőtt útjára indított egy kezdeményezést, az Egymásért Klubot. Ismerős családokat és azok barátait hívta a zártkörű klubba. Fontosnak tartották, hogy a mai rohanó, pénzközpontú világban legyen egy olyan közösség, ahová a szabadidő közös, hasznos eltöltése miatt szívesen járnak. 2011-ben több alkalommal találkoztak, beszélgettek, új barátságokat kötöttek, és az élet különböző területein segítették egymást. A klubtagok között van pszichológus, masszőr, ingatlanközvetítő, óvónő, tánctanár és sok más szakember, akik ezeken az alkalmakon egymásnak segítséget nyújtottak.

Gyerekeik pedig ezeken az alkalmakon – amellett hogy kézműveskedtek, játszottak – jó példát láttak maguk előtt arról, hogyan lehet együttműködve, közösen létrehozni valamit. Hittek abban, hogy pozitív értékeket tudnak átadni a gyerekeiknek.

 – Tudom, hogy a klubról szeretnél velem beszélgetni – kezdi el Éva a beszélgetést. – Pillanatnyilag azt tudom mondani, hogy a klub éppen átalakulóban van. Ezt a kezdeményezést körülbelül másfél éve indítottam útnak. Az összejöveteleknek egy óvoda adott helyet. Sajnos az életünket a pénz nagyon meghatározza. Az óvoda bérleti díját is felemelték. Ezt az összeget nehéz előteremteni, hisz a belépő jelképes összeg volt. Csak a felmerülő költségek fedezésére szolgált. Ez az egyik oka, hogy egyelőre nem tud olyan módon működni a klub, ahogy eddig. Másrészt a gyerekek egy része belépett a tinédzserkorba, ezért az óvodai környezet már nem biztos, hogy megfelelő helyszín lenne a klubalkalmakra (azzal együtt, hogy sok kisgyermekes család is jár a klubba). A helyszín abból a szempontból tökéletes volt, hogy több helyiség állt rendelkezésünkre (pl. kézműveskedésre, masszázsra, közös meditációra vagy étkezésre) és tornaterem is volt. Egyelőre úgy döntöttem, ezt a „vonalat” nem fogom ilyen formában továbbvinni. A következő alkalomra (most szombaton) egy kirándulást szerveztünk, s később meglátjuk, hogyan tovább. Ősszel is kirándultunk együtt.

– Nyúljunk vissza időben a klub szerzésének elejére! Honnan jött az ötlet? Hogyan alakult ki benned?

– Van egy barátunk, aki már megtapasztalta a klinikai halál állapotát. Ez alaposan megváltoztatta az életét és az életről való felfogását. Ő mondta nekem, hogy az egyik feladatom az életben az, hogy egy ilyen közösséget összehozzak, működtessek. Bennem ez a gondolat már régóta motoszkált, de tőle megerősítést kaptam. Szerencsére az óvodai helyszín kézenfekvő választás volt óvodás kisfiam révén, s az intézmény is nyitott volt a kezdeményezés felé. Úgy építettem fel az összejövetelek programját, hogy minden alkalomra legyen egy fő téma, és aztán a köré csoportosultak a foglalkozások. De volt például tánctanítás, sorverseny, ajándéksorsolás is. A végén pedig egy meditációval, szeretetgondolatok áramoltatásával zártuk az összejövetelt. Még az icipici gyerekek is ott álltak a körben, és érezték, miről szól ez a dolog.

– Ma, amikor a pénzügyi rendszer válságban van, egyre többen beszélnek arról, hogy más módon fognak az emberek élni, megélni a jövőben. Mit gondolsz erről?

– Én is úgy látom, hogy az önfenntartás irányába megy a világ. A kisebb közösségeknek újra egyre nagyobb szerep fog jutni, egészen elmennék az önfenntartó gazdaságok gondolatáig. Az előbb említett barátunk például ezen dolgozik mostanában. Vettek földeket, és házakat építenek. Talán víziónak tűnik, de ennek van jövője. És annak, hogy beszélgessünk a másik emberrel, meghalljuk a mondanivalóját, esetleg beépítve a saját életünkbe azt, amiket hallottunk és hasznosnak tartunk. Nyitottnak kell lennünk a másik felé.

– Olyan, mintha az internet térhódítása pont a személyes kapcsolatok ellen „dolgozna”. Hogy látod ezt?

– Jó példával irányt lehet mutatni. Nagyon fontos, mit látnak a gyerekek a családon belül. A fiam, aki 13 éves, nem lóg a neten egész nap. Bár még a tinédzserkor elején van, de reméljük, hogy a jó minta, az életkornak megfelelő elfoglaltságok (pl. kirándulás, sport) segíti abban, hogy ne csak a netre koncentrálódjon az élete.

– Két gyermeked van. Családanya vagy. Gondolom a klub működtetése elég sok energiádat lefoglalta/lefoglalja.

– Nos, igen… Egyszer megkérdezte tőlem valaki: „Te magadért csinálod ezt a klubot vagy másokért?” Először talán furcsának tűnik a kérdés, de átgondoltam. Nem egyszerű ebben az esetben a válasz. Ha valamire erőt, energiát, időt áldozunk, akkor egy idő után átgondoljuk, hogy valóban meghozta-e azt az eredményt, amire a tervezéskor gondoltunk. Egy ilyen klub működésénél nagyon fontos, hogy a klubtagok részéről is meglegyen az odafigyelés (akár már az összejövetelek szervezésekor). Ez egy közösség, amit bár egy ember szervez, de az egész közösség kell, hogy működtessen. Nem könnyű ilyen vegyes korosztályú közösséget (kisbabától 60 éves korig) foglalkoztatni, és jól működtetni az egészet. Az az igazság, ez a gondolatom is közrejátszik abban, hogy új utakat keressek, új megoldások felé nyissak. Lehet, hogy másként kell folytatni… Ezen kívül pedig tény, hogy a saját családi életünkben is történtek változások. A fiam egy integráló iskolába jár, a XVII. kerületi Diadal úti Általános Iskolába, ahol hiperaktív, figyelemzavaros gyerekek is tanulnak. Megjegyzem, egyre több ilyen gyerek van, és kevés az az intézmény, ahol szakszerűen tudnak velük foglalkozni. Mi már végigjártunk nagyon sok lehetőséget ebben az ügyben. A magyar oktatási rendszer nincs erre a problémára felkészülve. Ebben az iskolában végre megtaláltuk azt, amit kerestünk. Itt nem azt nézik, hogy a gyerek mit nem tud, hanem, hogy mit tud. Ez nagyon fontos elv, és szerintem minden iskolában erre kellene törekedni. Itt szárnyakat adnak a gyerekeknek! Nemrégiben odajött egy anyuka hozzám, és megkérdezte, milyen módszereket próbáltam már ki a gyermekem problémájára. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy kéne egy fórum, ahol a szülők egymás között beszélhetnének erről. Hiszen az én személyes életemben is sok minden történt pont azért, hogy a gyerekemen saját magam is tudjak segíteni. Ezért kezdtem kineziológiát tanulni. Megismerkedtem sok más módszerrel és folyamatosan igyekszem tanulni, új módszereket találni, elsajátítani. Nagyon kellenének az ilyen fórumok, ahol megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat. Magyarországon nem nagyon találunk ilyen lehetőséget. Több gondolat van a fejemben. Keresem az új utakat, és azt, hogyan tudnánk a klubot is úgy működtetni, ahogy arra leginkább igény van.

 Azt hiszem, Éva és a klub tagjai egy nagyon új területen próbálkoztak, amikor ezt a klubot elindítottátok. Amikor Éva a tapasztalatairól beszélt, úgy éreztem, hogy sokunknak (köztük nekem is) még fejlődni kell érzelmileg, lelkileg ahhoz, hogy egy ilyen klubot vagy akár egy önfenntartó közösséget megfelelően működtessünk. Nagy dolog az, amit Éva próbált és próbál megvalósítani! A mai világban, ahol a pénz mozgat sok mindent, egy kis szigetet hoztak létre, még ha lehet, hogy csak egy rövid időre is. Azt gondolom, hogy próbálkozni kell, és kiforrja magát minden előremutató kezdeményezés. Az emberek változnak! Meg kell tanulnunk ezt a fajta működést. Azt, amikor az emberek nem pénzért vesznek árut, amikor az adok-kapok helyzetét lehet, hogy nem tudják rögtön realizálni. Hiszen én most segítek valakin, lehet, máskor meg rajtam fog segíteni, s lehet, hogy valaki más. Kívánom, hogy Éva tervei úgy váljanak valóra, ahogy azokat megálmodja!

A beszélgetés után még egy, Éva által említett gondolat jutott eszembe: „Nem azt nézik, hogy a gyerek mit nem tud, hanem, hogy mit tud.” Talán az önfenntartó gazdaságok jellemzője is ez lehet: mindenki a saját tudását adja a közösségért. A tudásával él, és azzal lesz hasznos a közösség számára. A sokfajta tudás pedig összeadódik, amely egy jól működő gazdaságot és egy színes közösséget eredményez.   

Mátyus Évi honlapja, amelyen a KIRNA kineziológiai, relaxációs és energizáló technikáról is többet tudhatnak meg itt található: http://www.kirna.hu/

(Mátyus Évával 2012. március 22-én beszélgettem.)


Reklámok
Categories: önfenntartó közösség, önkéntesmunka, önkéntesség, figyelemzavar, gyermeknevelés, hiperaktív gyermek, hiperaktivitás | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.