„Az önkéntesmunka rengeteg vidám pillanatot ad” – beszélgetés Sántha Emesével

(Books and Soul interjúk – Pegán Anita, 2012. október 27.)

A „Books and Soul interjúk” ötlete év elején, nem sokkal a blogom indítása után fogalmazódott meg bennem. Időközben elgondolkodtam azon, vajon kiket is fog a sors felém sodorni, akikkel ezeket a lélekmelegítő beszélgetéseket megtehetem. Szerencsére többen élnek közöttünk, és találkozhatok is velük, akik nyitott személyiségükkel, önzetlen cselekedeteikkel próbálják jobbá tenni a világot.
Sántha Emesét 2012 szeptemberében, a “Könyvtár, ami összeköt”  – Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése ösztöndíjprogram (http://parlament.hu/palyazat/2012/konyvtarpalyazat.pdf) során ismertem meg, amelynek az Országgyűlési Könyvtár adott helyet. Tíz külhoni magyar könyvtáros töltött egy hónapot a könyvtárban, ahol tartalmas szakmai programokban volt részük. Ő Marosvásárhelyről jött, és a Petru Major Egyetem könyvtárában dolgozik.

Emesét az egy hónap folyamán szinte mindig mosolyogni láttam. Mosolya valószínűleg gyógyító lehet, mert akármikor találkoztunk, és rám mosolygott, éreztem, ahogy a szeretet energiája árad felém, és eltölt. Talán ő maga nem is sejti, milyen ereje van a mosolyának. Bizonyára azonban a körülötte élők tudják, főként nővérének négy kisgyermeke, akik őt „Manyá”-nak szólítják (az Anya és Mesi összeolvasztásaként), akikkel sok időt tölt, és ahogy egyszer ő fogalmazott, sokszor simogatja álomba őket. Úgy gondolom, ezeken az estéken varázslatos hangulat lehet abban a családban. De mások is kapnak a szeretetéből! Önkéntes munkát végez a Caritas-nal, ahol roma gyerekekkel foglalkozik. 

Emese nővére gyermekeivel

Emese nővére gyermekeivel

– Mesélj egy kicsit a családodról, gyerekkorodról! Gondolom, onnan ered a gyerekek iránti szereteted.
– Nagyon boldog gyerekkorom volt. Ketten vagyunk testvérek, a nővérem alig egy évvel idősebb, ezért mindig nagyon közel álltunk egymáshoz (érdekes módon ezt a példát ő is követte, az ő gyerekei közt 11 hónapnyi a korkülönbség). Együtt kezdtünk sportolni, angolt tanulni, hittanra járni. Édesapám nagyon szigorú volt, édesanyám pedig tipikus anya. Babusgatott, kényeztetett és ez a mai napig is így van. Az egyetlen dolog, ami hiányzott a gyerekkorunkból, és a mai napig nagy hiányosságunk, az az állatokkal való barátság. Nagyon félünk családilag az állatoktól, ezt sajnos nem sikerült kiküszöbölni. Ettől eltekintve nagyon tartalmas gyerekkorunk volt, összetartó családdal (édesanyámék négyen vannak testvérek), meghitt családi ünnepekkel és szertartásokkal.

Emese szintén családi kőrben

Emese szintén családi kőrben

Iskolakezdéskor a mai napig eszembe jut, ahogy kék papírral borítottuk be a tankönyveket és füzeteket, ezekre édesanyám mindig nagyon figyelt, hogy a hangulatot megteremtse a nagy eseményekhez. A családi ünnepekről nem is beszélve.

– Az önkéntes munka lehetősége hogyan jött az életedbe? Milyen önkéntes munkát végzel?
– Közelről először az Egyesült Államokban találkoztam az önkéntességgel, 2005-ben. Akkoriban egy közkönyvtárban dolgoztam, és minden nap önkéntesek segítettek nekünk. Már akkor nagyon megtetszett az ötlet, nemcsak azért, mert hasznos segítség volt, hanem azért is, mert integráló szerepe volt. Ott az önkéntesek nagy része idős vagy sérült volt, mégis sikerült mindenkinek megfelelő elfoglaltságot adni és ezzel sikerélményt nyújtani nekik. Általában ha valaki nyugdíjba megy, haszontalannak érzi magát, és ezt nagyon jól ki tudja küszöbölni az önkéntesség intézménye. Itthon a szervezett önkéntes munkába nemrég kapcsolódtam be. A Caritas szeretetszolgálat keretében működő, a roma gyerekek felzárkóztatását célzó programban veszek részt. Ez I.– IV. osztályos roma gyerekek heti két alkalommal történő korrepetálását jelenti, segítünk nekik megírni a házi feladatot, gyakoroljuk az olvasást, írást, számolást és van természetesen játék is.

– Mit ad neked az önkéntes munka?
– Elsősorban azt az érzést, hogy valami hasznosat csinálok. Nagyon jó nap az, amikor sikerül valamit megértetni egy gyerekkel és látom rajta is, hogy lelkesen végzi a feladatot, mert érti, hogy mit csinál és tudja, hogyan kell csinálni. Másodsorban rengeteg vidám pillanatot, mert gyerekek között ez szabály. Mindig jó a hangulat, egymás szavába vágva mesélik, hogy mi történt velük. Nem utolsó sorban pedig nagyon sokat segít az előítéleteim leküzdésében, mert sajnos – bevallom – vannak előítéleteim a romákkal szemben. Szerencsére egyre kevesebb.

– Eszedbe jut-e egy megható pillanat, történet, amit az önkéntes munka során éltél át?
– Az első alkalmat említeném. Nagyon megilletődötten érkeztem az iskolába, ahol a program folyik, és különösen aggódtam, hogy könyvtárosként hogy tudok majd helytállni. Általában 12-15 gyerek és 3-4 önkéntes jár kedden és csütörtökön délután. Akkor csak négy kislány jött el, „tanító néni” három volt. A másik két önkéntessel már nagyon jó viszonyban voltak, ez látszott azon, ahogy egymást üdvözölték. Szorgalmasan végigdolgozták a két órát és

Önkéntes munka közben

Önkéntes munka közben

a végén az egyik kislány, Nárcsisza odajött hozzám és adott nekem egy rajzot. „Ezt magának csináltam” – mondta. Virágok és szívek voltak rajta és azt is felírta rá, hogy ez a tanító néninek ajándék Nárcsiszától. Most is megvan a rajza. Azóta persze már a kapuban várnak és rohannak elém is ugyanúgy, mint a többiek elé.

– Bemutatnád a Caritas szervezetet?
– A Caritas a katolikus egyház szeretetszolgálata. Minden erdélyi egyházmegyében működik, sok esetben hasonló programokkal. Elsősorban a hátrányos helyzetűekkel, idősekkel, betegekkel, romákkal és szegényekkel foglalkozik. Minden évben (hagyományosan novemberben, de idén október 12-én) megszervezik az Egymillió Csillag a Szegényekért akciót, ez minden nagyobb város főterén egy gyertyagyújtási és adományozó akció, amelynek bevételeiből a szegény családokat támogatják. A marosvásárhelyi Caritas két állandó programot működtet, egyik a roma gyerekek korrepetálása, a másik pedig a beteg gyerekek látogatása kórházakban és az ezzel egybekötött meseolvasás. Idősotthonokban is vannak programjai, a nővérem például németet tanít időseknek. Vannak alkalmi v. időszakos programok is (akár egyéni kérésre is – a nyáron egy gyergyói család mellé kerestek tolmácsot, akik kórházba jöttek Marosvásárhelyre és nem tudtak románul). Nyáron egy kéthetes önkéntes tábor keretében különböző helyszíneken segítenek. Idén Máréfalván volt ez a tábor, székely kapu festéstől takarításig, kertészkedéstől játszótér építésen át mindenben részt vettek.

– Mit gondolsz arról, hogy az önkéntességnek milyen szerepe lesz a jövőben a társadalomban? Több lesz az önkéntes?
– Úgy látom, hogy igen, egyre több lesz az önkéntes. Alkalmi Caritas rendezvényeken is önkénteskedtem és mindig új arcok is voltak a régiek mellett. A legutóbbi önkéntes találkozón rengeteg középiskolás volt, a tizenévesek tényleg aktívan és lelkesen kapcsolódnak be ebbe a munkába. A fiatalok mentalitása nagyon egészséges ebből a szempontból, én nagyon bizakodó vagyok az önkéntesség jövőjét tekintve.

– Számomra az önkéntesség és a fenntarthatóság összefüggő fogalmak. Romániában milyen programok vannak a fenntarthatóságért? Mennyire népszerű a fenntarthatóság gondolata?
– A fenntarthatóság, a környezetvédelem iránt elkötelezett civil szervezetek erősen támaszkodnak az önkéntes munkára. Pl. a csíkszeredai Zöld Székelyföld Egyesület használt olaj gyűjtési akciókat szokott szervezni, főként Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Ezekben az akciókban mindig önkéntesek vesznek részt. De hasonlóan önkéntesek végzik a folyómedrek, zöldövezetek takarítását. Hatalmas népszerűségnek örvend a Let’s do it Romania tavaszi nagytakarítási akció és évről évre többen vesznek részt benne. Jó hír, hogy néhány akcióhoz a politikum és a városvezetés-közigazgatás is csatlakozik. A Föld órájáról pl. sok városban a közvilágítás szüneteltetésével is megemlékeznek. A szelektív hulladékgyűjtés kötelező a közintézményekben, az elektromos hulladék elszállítására is van mód. Összességében úgy látom, hogy elindult egyfajta kampány ez irányban, és egyre több elkötelezett híve is lesz a fenntarthatóságnak.

Reklámok
Categories: önkéntesmunka, önkéntesség, Caritas, Erdély, fenntarthatóság, Karitász, könyvtár, Románia, volunteer | Címkék: , , , , , , , , | Hozzászólás

Bejegyzés navigáció

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

%d blogger ezt kedveli: