önkéntesség

17000 kattintás

 

A Books and Soul látogatottsága meghaladta a 17000 kattintást. Ennyiszer keresté(te)k fel több mint 70 országból a blogomat. Nagyon örülök és köszönöm, hogy olvassátok!

Reklámok
Categories: önkéntesség | Hozzászólás

Fókuszban a zöld könyvtárak

Egy újabb tanulmány jelent meg, ezúttal a Tudományos és Műszaki Tájékoztatásban (TMT), a zöld könyvtárakról. Brém Zsuzsanna és Dubniczky Zsolt, az ELTE BTK informatikus könyvtáros mesterszakos hallgatóinak írása “XXI. század: környezetbarát fenntarthatóság a könyvtárakban” címmel olvasható az alábbi linken:

http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=5973&issue_id=565

A már ismert témák, mint például a fenntarthatóság és könyvtár kapcsolata vagy az épületminősítési rendszerek bemutatása mellett újdonságként olvashatunk részletesebben a Green Library Movement mozgalomról és a téma jelenlétéről az IFLA kongresszusain. Zöld könyvtár épületek közül érdekes információkat találunk a berlini Filológiai Könyvtárról, illetve bemutatásra kerül (a tanulmányban visszatérően, több helyen is) a világ első gyermekek számára kialakított zöld könyvtára  (amely Szingapúrban található). Emellett újabb adalékokat kapunk a már ismertek mellé bizonyos zöld építészeti és energiatakarékos megoldásokról.

Örömmel olvastam az irodalomjegyzékben a Books and Soult, bár a rá vonatkozó bibliográfiai tételek leírása lehetett volna pontosabb. 

Categories: önkéntesség, booksandsoul, zöld állományú könyvtárak, zöld könyvtár | Címkék: , , | Hozzászólás

Túl a tízezrediken!

teli_napos2Mai napon átlépte a Books and Soul blog a 10000 kattintást! Úgy gondolom egy kulturális témájú blognál ez szép szám. 60 országból értekezett ez a sok-sok érdeklődés. Természetesen legtöbben Magyarországról, de többen Romániából, Németországból, Angliából, Amerikából olvasták a bejegyzéseket. De volt találat Japánból, Tajvanról, Brazíliából, Mexikóból is. 

Az idők során az alábbiak voltak a legtöbbet olvasott bejegyzések:

Egy igen kedves beszélgetés Sántha Emesével: https://booksandsoul.wordpress.com/2012/10/12/beszelgetes-santha-emesevel/

Természetesen a Római 🙂 https://booksandsoul.wordpress.com/2012/06/19/mini-konyvtar-a-fellini-romai-kulturbisztroban-a-romai-parton/

Könyvmegállók!!!: https://booksandsoul.wordpress.com/2012/06/06/hozzal-egy-konyvet-vigyel-egy-konyvet-konyvmegallok-nyiltak-obudan/

Aminek nagyon nagyon örültem, hogy sokaknak tetszett Gárdonyi könyvtára: https://booksandsoul.wordpress.com/2012/08/02/gardonyi-olvasmanyai-es-konyvtara/

 És a zöld könyvtárak: https://booksandsoul.wordpress.com/konyvtarak/zold-konyvtarak/

Köszönöm, hogy olvassátok a bejegyzéseimet!

Anita

Categories: önkéntesség, booksandsoul | Címkék: , | 1 hozzászólás

„Az önkéntesmunka rengeteg vidám pillanatot ad” – beszélgetés Sántha Emesével

(Books and Soul interjúk – Pegán Anita, 2012. október 27.)

A „Books and Soul interjúk” ötlete év elején, nem sokkal a blogom indítása után fogalmazódott meg bennem. Időközben elgondolkodtam azon, vajon kiket is fog a sors felém sodorni, akikkel ezeket a lélekmelegítő beszélgetéseket megtehetem. Szerencsére többen élnek közöttünk, és találkozhatok is velük, akik nyitott személyiségükkel, önzetlen cselekedeteikkel próbálják jobbá tenni a világot.
Sántha Emesét 2012 szeptemberében, a “Könyvtár, ami összeköt”  – Kárpát-medencei fiatal magyar könyvtárosok együttműködése ösztöndíjprogram (http://parlament.hu/palyazat/2012/konyvtarpalyazat.pdf) során ismertem meg, amelynek az Országgyűlési Könyvtár adott helyet. Tíz külhoni magyar könyvtáros töltött egy hónapot a könyvtárban, ahol tartalmas szakmai programokban volt részük. Ő Marosvásárhelyről jött, és a Petru Major Egyetem könyvtárában dolgozik.

Emesét az egy hónap folyamán szinte mindig mosolyogni láttam. Mosolya valószínűleg gyógyító lehet, mert akármikor találkoztunk, és rám mosolygott, éreztem, ahogy a szeretet energiája árad felém, és eltölt. Talán ő maga nem is sejti, milyen ereje van a mosolyának. Bizonyára azonban a körülötte élők tudják, főként nővérének négy kisgyermeke, akik őt „Manyá”-nak szólítják (az Anya és Mesi összeolvasztásaként), akikkel sok időt tölt, és ahogy egyszer ő fogalmazott, sokszor simogatja álomba őket. Úgy gondolom, ezeken az estéken varázslatos hangulat lehet abban a családban. De mások is kapnak a szeretetéből! Önkéntes munkát végez a Caritas-nal, ahol roma gyerekekkel foglalkozik. 

Emese nővére gyermekeivel

Emese nővére gyermekeivel

– Mesélj egy kicsit a családodról, gyerekkorodról! Gondolom, onnan ered a gyerekek iránti szereteted.
– Nagyon boldog gyerekkorom volt. Ketten vagyunk testvérek, a nővérem alig egy évvel idősebb, ezért mindig nagyon közel álltunk egymáshoz (érdekes módon ezt a példát ő is követte, az ő gyerekei közt 11 hónapnyi a korkülönbség). Együtt kezdtünk sportolni, angolt tanulni, hittanra járni. Édesapám nagyon szigorú volt, édesanyám pedig tipikus anya. Babusgatott, kényeztetett és ez a mai napig is így van. Az egyetlen dolog, ami hiányzott a gyerekkorunkból, és a mai napig nagy hiányosságunk, az az állatokkal való barátság. Nagyon félünk családilag az állatoktól, ezt sajnos nem sikerült kiküszöbölni. Ettől eltekintve nagyon tartalmas gyerekkorunk volt, összetartó családdal (édesanyámék négyen vannak testvérek), meghitt családi ünnepekkel és szertartásokkal.

Emese szintén családi kőrben

Emese szintén családi kőrben

Iskolakezdéskor a mai napig eszembe jut, ahogy kék papírral borítottuk be a tankönyveket és füzeteket, ezekre édesanyám mindig nagyon figyelt, hogy a hangulatot megteremtse a nagy eseményekhez. A családi ünnepekről nem is beszélve.

– Az önkéntes munka lehetősége hogyan jött az életedbe? Milyen önkéntes munkát végzel?
– Közelről először az Egyesült Államokban találkoztam az önkéntességgel, 2005-ben. Akkoriban egy közkönyvtárban dolgoztam, és minden nap önkéntesek segítettek nekünk. Már akkor nagyon megtetszett az ötlet, nemcsak azért, mert hasznos segítség volt, hanem azért is, mert integráló szerepe volt. Ott az önkéntesek nagy része idős vagy sérült volt, mégis sikerült mindenkinek megfelelő elfoglaltságot adni és ezzel sikerélményt nyújtani nekik. Általában ha valaki nyugdíjba megy, haszontalannak érzi magát, és ezt nagyon jól ki tudja küszöbölni az önkéntesség intézménye. Itthon a szervezett önkéntes munkába nemrég kapcsolódtam be. A Caritas szeretetszolgálat keretében működő, a roma gyerekek felzárkóztatását célzó programban veszek részt. Ez I.– IV. osztályos roma gyerekek heti két alkalommal történő korrepetálását jelenti, segítünk nekik megírni a házi feladatot, gyakoroljuk az olvasást, írást, számolást és van természetesen játék is.

– Mit ad neked az önkéntes munka?
– Elsősorban azt az érzést, hogy valami hasznosat csinálok. Nagyon jó nap az, amikor sikerül valamit megértetni egy gyerekkel és látom rajta is, hogy lelkesen végzi a feladatot, mert érti, hogy mit csinál és tudja, hogyan kell csinálni. Másodsorban rengeteg vidám pillanatot, mert gyerekek között ez szabály. Mindig jó a hangulat, egymás szavába vágva mesélik, hogy mi történt velük. Nem utolsó sorban pedig nagyon sokat segít az előítéleteim leküzdésében, mert sajnos – bevallom – vannak előítéleteim a romákkal szemben. Szerencsére egyre kevesebb.

– Eszedbe jut-e egy megható pillanat, történet, amit az önkéntes munka során éltél át?
– Az első alkalmat említeném. Nagyon megilletődötten érkeztem az iskolába, ahol a program folyik, és különösen aggódtam, hogy könyvtárosként hogy tudok majd helytállni. Általában 12-15 gyerek és 3-4 önkéntes jár kedden és csütörtökön délután. Akkor csak négy kislány jött el, „tanító néni” három volt. A másik két önkéntessel már nagyon jó viszonyban voltak, ez látszott azon, ahogy egymást üdvözölték. Szorgalmasan végigdolgozták a két órát és

Önkéntes munka közben

Önkéntes munka közben

a végén az egyik kislány, Nárcsisza odajött hozzám és adott nekem egy rajzot. „Ezt magának csináltam” – mondta. Virágok és szívek voltak rajta és azt is felírta rá, hogy ez a tanító néninek ajándék Nárcsiszától. Most is megvan a rajza. Azóta persze már a kapuban várnak és rohannak elém is ugyanúgy, mint a többiek elé.

– Bemutatnád a Caritas szervezetet?
– A Caritas a katolikus egyház szeretetszolgálata. Minden erdélyi egyházmegyében működik, sok esetben hasonló programokkal. Elsősorban a hátrányos helyzetűekkel, idősekkel, betegekkel, romákkal és szegényekkel foglalkozik. Minden évben (hagyományosan novemberben, de idén október 12-én) megszervezik az Egymillió Csillag a Szegényekért akciót, ez minden nagyobb város főterén egy gyertyagyújtási és adományozó akció, amelynek bevételeiből a szegény családokat támogatják. A marosvásárhelyi Caritas két állandó programot működtet, egyik a roma gyerekek korrepetálása, a másik pedig a beteg gyerekek látogatása kórházakban és az ezzel egybekötött meseolvasás. Idősotthonokban is vannak programjai, a nővérem például németet tanít időseknek. Vannak alkalmi v. időszakos programok is (akár egyéni kérésre is – a nyáron egy gyergyói család mellé kerestek tolmácsot, akik kórházba jöttek Marosvásárhelyre és nem tudtak románul). Nyáron egy kéthetes önkéntes tábor keretében különböző helyszíneken segítenek. Idén Máréfalván volt ez a tábor, székely kapu festéstől takarításig, kertészkedéstől játszótér építésen át mindenben részt vettek.

– Mit gondolsz arról, hogy az önkéntességnek milyen szerepe lesz a jövőben a társadalomban? Több lesz az önkéntes?
– Úgy látom, hogy igen, egyre több lesz az önkéntes. Alkalmi Caritas rendezvényeken is önkénteskedtem és mindig új arcok is voltak a régiek mellett. A legutóbbi önkéntes találkozón rengeteg középiskolás volt, a tizenévesek tényleg aktívan és lelkesen kapcsolódnak be ebbe a munkába. A fiatalok mentalitása nagyon egészséges ebből a szempontból, én nagyon bizakodó vagyok az önkéntesség jövőjét tekintve.

– Számomra az önkéntesség és a fenntarthatóság összefüggő fogalmak. Romániában milyen programok vannak a fenntarthatóságért? Mennyire népszerű a fenntarthatóság gondolata?
– A fenntarthatóság, a környezetvédelem iránt elkötelezett civil szervezetek erősen támaszkodnak az önkéntes munkára. Pl. a csíkszeredai Zöld Székelyföld Egyesület használt olaj gyűjtési akciókat szokott szervezni, főként Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen. Ezekben az akciókban mindig önkéntesek vesznek részt. De hasonlóan önkéntesek végzik a folyómedrek, zöldövezetek takarítását. Hatalmas népszerűségnek örvend a Let’s do it Romania tavaszi nagytakarítási akció és évről évre többen vesznek részt benne. Jó hír, hogy néhány akcióhoz a politikum és a városvezetés-közigazgatás is csatlakozik. A Föld órájáról pl. sok városban a közvilágítás szüneteltetésével is megemlékeznek. A szelektív hulladékgyűjtés kötelező a közintézményekben, az elektromos hulladék elszállítására is van mód. Összességében úgy látom, hogy elindult egyfajta kampány ez irányban, és egyre több elkötelezett híve is lesz a fenntarthatóságnak.

Categories: önkéntesmunka, önkéntesség, Caritas, Erdély, fenntarthatóság, Karitász, könyvtár, Románia, volunteer | Címkék: , , , , , , , , | Hozzászólás

„Public libraries as meeting places” – comments on Prof. Ragnar Audunson’s lecture

Libraries, as public places, have possibilities to become the most lively places of the local community, because they offer services to the whole society. Libraries offer the most essential condition of community activities: a meeting place.

In Budapest, on 19th April 2012, Prof. Ragnar Audunson[1] lectured about the PLACE project. The title of his talk was „Public libraries as meeting places”. The event was organized by the Department of Library and Information Science, Faculty of Arts and Humanities of the Eötvös Loránd University. The lecture was translated by Agnes Hajdu Barát[2].

I would like to write – without attempting to be comprehensive – about some interesting parts of this lecture. They inspired me to think about the social role of libraries.

The Norwegian professor talked about the PLACE („Public Libraries as Arenas for Citizenship”) project. I would like to highlight one of the most important aims of this project. The questions are: how do libraries become real meeting places in multicultural local communities? How can they help the communication between people with totally different cultural and religious backgrounds? How can they help to solve integration problems of immigrants? (As I wrote it, I realized that he did not mention the word „problem” related to this topic…)

Before answering these questions, I pinpoint some facts about Norway.

The North Germanic Norwegian language has two official written forms, Bokmål and Nynorsk and both of them are recognized as official languages. They are both used in public administration, in schools, churches, and the media. This rather special situation is complicated by many dialects and the fact that 11% of the population are immigrants.

Most immigrants in Norway come from Iraq, Somalia, Bosnia-Hercegovina, Russia and Afganistan. About 25% of the population of Oslo are non-Western immigrants. There are some schools, where 70-80% of the students are immigrants.

It is interesting that muslim women are allowed to go to libraries (in contrast to other public places), because muslim families think that libraries are safe places. For these women libraries are places where they can learn the local customs and socialize. Even a superficial knowledge of muslim customs reveals how important this might be. It proves that that „meeting place function in the library has a different social profile and has a potential of creating communities across social, economic and ethnic cleavages”[3].

I was taken by Mr. Audunson’s attitude of supposing goodwill related to everything. He stated  that he would leave his wallet on the table, because he assumed goodwill. In his opinion, this trust should be the basis of society. And it must be the same for politicians, too: „A” party and „B” party have to suppose goodwill behind the other’s steps and decisions.

Another interesting feature of the PLACE project is that students and PhD students took part in it for years. It would be good to have more similar projects in Hungary. This way students would have a glimpse into the real world of libraries by taking part in this kind of projects.

You can find more information about the PLACE project, about Norway and about this lecture in English and in Hungarian in the bibliography:

You can hear the whole lecture and find the power point presentation of the lecture on ELTE BTK KT Blog:

http://elte-lis.blogspot.com/2012/04/prof-ragnar-audunson-eloadasa.html

Svanhild Aabø, Ragnar Audunson and Andreas Vårheim: How do public libraries function as meeting places? Online: https://oda.hio.no/jspui/bitstream/10642/335/2/503013.pdf

 Beszámoló Ragnar professzor úr előadásáról az ELTE Egyetemi Könyvtári Szolgálat honlapján (with pictures and the power point presentation of the lecture). Online: http://konyvtar.elte.hu/web/hu/node/1987

Beszámoló Ragnar professzor úr előadásáról az ELTE BTK honlapjánhttp://www.btk.elte.hu/hir?id=NW-855

Bodrogi Enikő: Nyelvi jogok Norvégiában. Online: http://klimala.web.elte.hu/18/10MBodrogiEniko.pdf

Norway. Wikipedia. http://en.wikipedia.org/wiki/Norway

Koller Inez:  Migrációs tendenciák Európában

Online: http://publikon.hu/application/essay/490_1.pdf

Ragnar Audunson: The public library as a meeting-place in a multicultural and digital context: The necessity of low-intensive meeting-places. Online: http://www.emeraldinsight.com/journals.htm?articleid=1465043

Tóth Máté: A könyvtár mint találkozóhely – A PLACE projekt. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 2009. 7. sz.

http://ki.oszk.hu/3k/2010/12/a-konyvtar-mint-talalkozohely-a-place-projekt/


[1] Ragnar Audunson is Professor in Oslo and Akershus University College of Applied Sciences  and was the president of European Association for Library & Information Education and Research (EUCLID)

[2] Agnes Hajdu Barát is a college professor at the Department of Library and Museum Pedagogy, Institute of Adult Education, Gyula Juhász Faculty of Education, University of Szeged, and a guest lecturer at the Department of Library and Information Science, Faculty of Arts and Humanities, Eötvös Loránd University, Budapest. 

[3] From the power point presentation of the lecture, that you can find here: http://elte-lis.blogspot.com/2012/04/prof-ragnar-audunson-eloadasa.html

Categories: önkéntesség, bevándorlók, ELTE, immigration, könyvtár, közösségi tér, librarian, library, meeting places, multicultural, Norvégia, Norway, PLACE project | Címkék: , , , , , , , , , | Hozzászólás

Egymásért Klub

 (Books and Soul interjú – Pegán Anita, 2012. március 21.)

 (A cikkben elhelyezett fényképeket Mátyus Éva készítette. Minden jog fenntartva!)

A „Books and Soul interjúk”-ban szeretnék olyan embereket, kezdeményezéseket, új utakat bemutatni, amelyek jobbá teszik az életünket, előre mutatnak. Lélekmelegítőnek szánom ezeket a beszélgetéseket.

Most Mátyus Éva a beszélgetőtársam, aki másfél évvel ezelőtt útjára indított egy kezdeményezést, az Egymásért Klubot. Ismerős családokat és azok barátait hívta a zártkörű klubba. Fontosnak tartották, hogy a mai rohanó, pénzközpontú világban legyen egy olyan közösség, ahová a szabadidő közös, hasznos eltöltése miatt szívesen járnak. 2011-ben több alkalommal találkoztak, beszélgettek, új barátságokat kötöttek, és az élet különböző területein segítették egymást. A klubtagok között van pszichológus, masszőr, ingatlanközvetítő, óvónő, tánctanár és sok más szakember, akik ezeken az alkalmakon egymásnak segítséget nyújtottak.

Gyerekeik pedig ezeken az alkalmakon – amellett hogy kézműveskedtek, játszottak – jó példát láttak maguk előtt arról, hogyan lehet együttműködve, közösen létrehozni valamit. Hittek abban, hogy pozitív értékeket tudnak átadni a gyerekeiknek.

 – Tudom, hogy a klubról szeretnél velem beszélgetni – kezdi el Éva a beszélgetést. – Pillanatnyilag azt tudom mondani, hogy a klub éppen átalakulóban van. Ezt a kezdeményezést körülbelül másfél éve indítottam útnak. Az összejöveteleknek egy óvoda adott helyet. Sajnos az életünket a pénz nagyon meghatározza. Az óvoda bérleti díját is felemelték. Ezt az összeget nehéz előteremteni, hisz a belépő jelképes összeg volt. Csak a felmerülő költségek fedezésére szolgált. Ez az egyik oka, hogy egyelőre nem tud olyan módon működni a klub, ahogy eddig. Másrészt a gyerekek egy része belépett a tinédzserkorba, ezért az óvodai környezet már nem biztos, hogy megfelelő helyszín lenne a klubalkalmakra (azzal együtt, hogy sok kisgyermekes család is jár a klubba). A helyszín abból a szempontból tökéletes volt, hogy több helyiség állt rendelkezésünkre (pl. kézműveskedésre, masszázsra, közös meditációra vagy étkezésre) és tornaterem is volt. Egyelőre úgy döntöttem, ezt a „vonalat” nem fogom ilyen formában továbbvinni. A következő alkalomra (most szombaton) egy kirándulást szerveztünk, s később meglátjuk, hogyan tovább. Ősszel is kirándultunk együtt.

– Nyúljunk vissza időben a klub szerzésének elejére! Honnan jött az ötlet? Hogyan alakult ki benned?

– Van egy barátunk, aki már megtapasztalta a klinikai halál állapotát. Ez alaposan megváltoztatta az életét és az életről való felfogását. Ő mondta nekem, hogy az egyik feladatom az életben az, hogy egy ilyen közösséget összehozzak, működtessek. Bennem ez a gondolat már régóta motoszkált, de tőle megerősítést kaptam. Szerencsére az óvodai helyszín kézenfekvő választás volt óvodás kisfiam révén, s az intézmény is nyitott volt a kezdeményezés felé. Úgy építettem fel az összejövetelek programját, hogy minden alkalomra legyen egy fő téma, és aztán a köré csoportosultak a foglalkozások. De volt például tánctanítás, sorverseny, ajándéksorsolás is. A végén pedig egy meditációval, szeretetgondolatok áramoltatásával zártuk az összejövetelt. Még az icipici gyerekek is ott álltak a körben, és érezték, miről szól ez a dolog.

– Ma, amikor a pénzügyi rendszer válságban van, egyre többen beszélnek arról, hogy más módon fognak az emberek élni, megélni a jövőben. Mit gondolsz erről?

– Én is úgy látom, hogy az önfenntartás irányába megy a világ. A kisebb közösségeknek újra egyre nagyobb szerep fog jutni, egészen elmennék az önfenntartó gazdaságok gondolatáig. Az előbb említett barátunk például ezen dolgozik mostanában. Vettek földeket, és házakat építenek. Talán víziónak tűnik, de ennek van jövője. És annak, hogy beszélgessünk a másik emberrel, meghalljuk a mondanivalóját, esetleg beépítve a saját életünkbe azt, amiket hallottunk és hasznosnak tartunk. Nyitottnak kell lennünk a másik felé.

– Olyan, mintha az internet térhódítása pont a személyes kapcsolatok ellen „dolgozna”. Hogy látod ezt?

– Jó példával irányt lehet mutatni. Nagyon fontos, mit látnak a gyerekek a családon belül. A fiam, aki 13 éves, nem lóg a neten egész nap. Bár még a tinédzserkor elején van, de reméljük, hogy a jó minta, az életkornak megfelelő elfoglaltságok (pl. kirándulás, sport) segíti abban, hogy ne csak a netre koncentrálódjon az élete.

– Két gyermeked van. Családanya vagy. Gondolom a klub működtetése elég sok energiádat lefoglalta/lefoglalja.

– Nos, igen… Egyszer megkérdezte tőlem valaki: „Te magadért csinálod ezt a klubot vagy másokért?” Először talán furcsának tűnik a kérdés, de átgondoltam. Nem egyszerű ebben az esetben a válasz. Ha valamire erőt, energiát, időt áldozunk, akkor egy idő után átgondoljuk, hogy valóban meghozta-e azt az eredményt, amire a tervezéskor gondoltunk. Egy ilyen klub működésénél nagyon fontos, hogy a klubtagok részéről is meglegyen az odafigyelés (akár már az összejövetelek szervezésekor). Ez egy közösség, amit bár egy ember szervez, de az egész közösség kell, hogy működtessen. Nem könnyű ilyen vegyes korosztályú közösséget (kisbabától 60 éves korig) foglalkoztatni, és jól működtetni az egészet. Az az igazság, ez a gondolatom is közrejátszik abban, hogy új utakat keressek, új megoldások felé nyissak. Lehet, hogy másként kell folytatni… Ezen kívül pedig tény, hogy a saját családi életünkben is történtek változások. A fiam egy integráló iskolába jár, a XVII. kerületi Diadal úti Általános Iskolába, ahol hiperaktív, figyelemzavaros gyerekek is tanulnak. Megjegyzem, egyre több ilyen gyerek van, és kevés az az intézmény, ahol szakszerűen tudnak velük foglalkozni. Mi már végigjártunk nagyon sok lehetőséget ebben az ügyben. A magyar oktatási rendszer nincs erre a problémára felkészülve. Ebben az iskolában végre megtaláltuk azt, amit kerestünk. Itt nem azt nézik, hogy a gyerek mit nem tud, hanem, hogy mit tud. Ez nagyon fontos elv, és szerintem minden iskolában erre kellene törekedni. Itt szárnyakat adnak a gyerekeknek! Nemrégiben odajött egy anyuka hozzám, és megkérdezte, milyen módszereket próbáltam már ki a gyermekem problémájára. Akkor fogalmazódott meg bennem, hogy kéne egy fórum, ahol a szülők egymás között beszélhetnének erről. Hiszen az én személyes életemben is sok minden történt pont azért, hogy a gyerekemen saját magam is tudjak segíteni. Ezért kezdtem kineziológiát tanulni. Megismerkedtem sok más módszerrel és folyamatosan igyekszem tanulni, új módszereket találni, elsajátítani. Nagyon kellenének az ilyen fórumok, ahol megoszthatnánk egymással a tapasztalatainkat. Magyarországon nem nagyon találunk ilyen lehetőséget. Több gondolat van a fejemben. Keresem az új utakat, és azt, hogyan tudnánk a klubot is úgy működtetni, ahogy arra leginkább igény van.

 Azt hiszem, Éva és a klub tagjai egy nagyon új területen próbálkoztak, amikor ezt a klubot elindítottátok. Amikor Éva a tapasztalatairól beszélt, úgy éreztem, hogy sokunknak (köztük nekem is) még fejlődni kell érzelmileg, lelkileg ahhoz, hogy egy ilyen klubot vagy akár egy önfenntartó közösséget megfelelően működtessünk. Nagy dolog az, amit Éva próbált és próbál megvalósítani! A mai világban, ahol a pénz mozgat sok mindent, egy kis szigetet hoztak létre, még ha lehet, hogy csak egy rövid időre is. Azt gondolom, hogy próbálkozni kell, és kiforrja magát minden előremutató kezdeményezés. Az emberek változnak! Meg kell tanulnunk ezt a fajta működést. Azt, amikor az emberek nem pénzért vesznek árut, amikor az adok-kapok helyzetét lehet, hogy nem tudják rögtön realizálni. Hiszen én most segítek valakin, lehet, máskor meg rajtam fog segíteni, s lehet, hogy valaki más. Kívánom, hogy Éva tervei úgy váljanak valóra, ahogy azokat megálmodja!

A beszélgetés után még egy, Éva által említett gondolat jutott eszembe: „Nem azt nézik, hogy a gyerek mit nem tud, hanem, hogy mit tud.” Talán az önfenntartó gazdaságok jellemzője is ez lehet: mindenki a saját tudását adja a közösségért. A tudásával él, és azzal lesz hasznos a közösség számára. A sokfajta tudás pedig összeadódik, amely egy jól működő gazdaságot és egy színes közösséget eredményez.   

Mátyus Évi honlapja, amelyen a KIRNA kineziológiai, relaxációs és energizáló technikáról is többet tudhatnak meg itt található: http://www.kirna.hu/

(Mátyus Évával 2012. március 22-én beszélgettem.)


Categories: önfenntartó közösség, önkéntesmunka, önkéntesség, figyelemzavar, gyermeknevelés, hiperaktív gyermek, hiperaktivitás | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

Books and Soul

 Kedves Olvasóm!

2011 decembere van. Advent ideje. A hetekben fogalmazódott meg bennem, hogy szeretnék útra indítani egy saját honlapot, ami szólna a könyvtárról – ahol az elmúlt tizenöt évemet töltöttem, és most is dolgozom, a zöld könyvtárakról – amelyeket most kezdek megismerni, az önkéntességről – amely néhány éve része az életemnek, a könyvekről – amelyeket elolvastam, és amelyeket szeretnék elolvasni, és a barátságról – amely kötelék az egyik legfontosabb az életemben.

Így, mindezekből jött létre a “Könyvek és Lélek” –  “Books and Soul”. 

A honlapon olvashatóak (többnyire teljes szöveggel) a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című folyóiratban 2001 óta megjelent interjúim is.

 Mindazoknak szólnak az írásaim, akik szeretik a könyveket, a könyvtárakat, akiket érdekel az, hogy milyen is önkéntesnek lenni. Azoknak is szól, akik szeretnek utazni, új embereket megismerni és barátságokat kötni, majd a barátságokat ápolni.

Szeretettel,

Pegán Anita

Categories: önkéntesség, blog, könyvtár, könyvtáros, könyvtáros blog, zöld könyvtár | Címkék: , , , , , , | 2 hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.