Könyvtárosok könyvekről

Ha arról beszélek, hogy könyvtárban dolgozom, sokan azt mondják: “Akkor biztos sokat olvasol.” Ilyenkor rögtön jön a válaszom, mi szerint: “Természetesen a könyvtár egy munkahely, ahol nem olvasgatással foglalkozik az ember.” De hogy is van ez? Mit, mennyit és mikor olvasnak a könyvtárosok? Az alábbiakban könyvtárosok beszélnek az olvasásról és kedvenc könyveikről.

Ajánlj könyvtárost! Ha könyvtáros kollégád, ismerősöd vagy Te magad szívesen megosztanád az olvasással kapcsolatos élményedet, írj nekem a booksandsoul@gmail.com e-mailcimre. Köszönöm!

Dr. Vraukóné Lukács Ilona (Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár, Nyíregyháza)

“Mit olvas a könyvtáros?” – Nagyon érdekel, hogy a kérdésre más kollégák mit, vagy inkább mit tudnak válaszolni! Az ilovereadningátlagember képzeletében a könyvtáros bizonyára nagy halom könyvvel az asztalán jelenik meg, s azok közül egyet kiválasztva székében hátradőlve várja az olvasót. Mi, könyvtárosok tudjuk jól, hogy ez nem egészen így van. Elképesztő könyvismeretre tehetünk szert valóban, de hogy milyen mély ez az ismeret, s mely területekre terjed ki, azt nagyban meghatározza, hogy milyen könyvtárban is dolgozik az ember. A települési ellátást biztosító könyvtárak nagysága és a munkakörök is befolyásolják, hogy mennyire igaz az a közhit, amit említettem.
Jómagam az általánosban mindent elolvastam, ami akkor sláger volt: az összes Sicc-könyvet, majd a Pöttyös és a Csíkos Könyveket, amiket egy kamaszlánynak illik. No, meg a kötelezőket tisztességgel; nem röviden. A középiskolás évek egyre több kötelezője mellett már inkább csak a könnyedebb műfajú könyveket olvastuk. Viszont sokat. Én például vonattal bejárós diák voltam. Bandában utaztunk oda-vissza. Olvastuk a magunk választotta könyvet és amit a másik olvasott.
A magyar-könyvtár szak a főiskolán viszont elszívta minden erőnket! Ezt viszont nem panaszként mondom, mert ennek köszönhetően mondhatom el magamról, hogy a világirodalom klasszikusait az ókortól napjainkig elolvastam. Mire mennyi idő volt, talán a hatást is annak megfelelően váltotta ki. A Csendes Don és a Bűn és bűnhődés c. regények voltak azok, melyek a legmélyebb nyomot hagyták bennem. Azok a sorsok, a kiszolgáltatottság, az emberi szenvedésnek minden foka és módja … a lelkemre ültek. Ilyen hatással talán már csak jóval később, Nagy Zoltán Mihály A sátán fattya c  kötete volt rám.
Amikor végeztem a főiskolán és ott, a főiskola könyvtárában kaptam állást… No, az egy csodálatos időszak volt. Napközben, mivel a kölcsönzésben dolgoztam, eléggé a szünetek idejére, de leginkább a délutánokra koncentrálódott a forgalom. Talán nem volt olyan újság, napilap és folyóirat sem, amit el nem olvastam, s a slágerkönyvek sem maradtak ki az életemből. Az olvasóteremben meg a szakirodalom megismerésére volt alkalmam. Elképesztő könyvismeretre tettem szert az alatt az egy év alatt. Amire szükségem is volt, hiszen utána a tanszékre kerülvén, tanársegédként olyan kemény szakmai munka várt rám, hogy ott aztán nem volt alkalom a saját szórakozásból való olvasásra. Az órákra való készülés, közben az egyetem elfoglaltságok…. Az egy kemény időszak volt. Majd a doktori disszertáció készítése, nyelvvizsgára való felkészülés, családalapítás… olyan sűrű időszak volt, hogy bizony a könyvtáros életéből kimaradt a saját kedvére való olvasás.
Aztán újra munkába állás: általános tájékoztatóként és helyismeretesként ismét egy olyan szakasz következett az életemben, amikor habzsolhattam. Rövid idő alatt átforogtak a kezeim között azok a könyvek, amelyekkel még nem is találkoztam, s tudtam miből válogassak. A helyismereti munkát azért szerettem, mert ismét számtalan folyóirat ment át a kezemen és ismét átéltem azt a fajta élményt, amit a főiskolai könyvtárban… nem volt olyan téma – társadalmi, gazdasági, politikai stb -, amiből nem lettem volna naprakész. Nagyon élveztem. S mivel nem nyíregyházi születésű vagyok, s még csak nem is ebből a megyéből származom, szívesen olvastam mindent, ami a kezembe került. Ez az időszak itthon a mesekönyvekről, a babaápolásról, a gyermekirodalomról szóltak. Emellett már nem sok minden fért bele az életembe. Rosamunda Pilcher Kagylókeresők c. kötete valahogy mégis rámtalált. Nagyon magával ragadott a főszereplő egyénisége, gondolkodásmódja. Ezután minden könyvét elolvastam, bár egyik sem volt hasonlítható az őt megszerettető kötethez. Talán azért olvastam szívesen, mert volt szerencsém Skóciában járni még a kilencvenes évek elején, s nagyon éltek bennem azok a helyszínek, melyeket ő bejárt a regényeiben.
Nagyon szeretem a történelmet. Magyarország története, s abból is az Osztrák-Magyar Monarchia időszaka érdekel leginkább. Sok könyvet olvastam ebben a témában és szívesen olvasok ma is a világtörténelemben jelentős szerepet játszó nők életét bemutató könyveket; különösen a Habsburg-család tagjairól.
Majd eljött az életemnek egy olyan szakasza, amikor az irodalomnépszerűsítés volt a munkám, majd lételemem. Ez nagymértékben meghatározta az olvasmányaim körét, hiszen a meghívott vendégek köteteit illett elolvasni. Így a mai mgyar irodalom legkiválóbbjait és az erre a címre pályázókat is végigolvastam. Számba is venném őket, ha nem is sikerül teljességgel: Abody Rita, Aczél Géza, Adonyi Sztancs János, Alexa Károly, Anga Mária, Babarczy Eszter, Balla Zsófia, Bertha Zoltán, Buda ferenc, Csaplár Vilmos, Cselenyák Imre, Cserna-Szabó András, Elek Tibor, Eszterházy Péter (akit én nem szeretek sokakkal ellentétben), Falcsik Mari, Fenyvesy Flix Lajos, Garaczi László, Gáspár Ferenc, Gergely Ágnes, Grecsó Krisztián, Gyárfás Endre, Háy János, Jókai Anna, Kalász Márton, Kálny Adél, Karafiáth Orsolya, Kéri Piroska, Kiss benedek, Kiss Gy. Csaba, Kurucz Gyula, Kiss Ottó, Körösi Zoltán, Kukorelly Endre, Lackfi János, Lajtai Erika, Margócsy István, Mezey Katalin, Nagy Gáspár, Petőcz András, Pomogáts Béla, Rigó Béla, Sárközy Mátyás, Serfőző Simon, Spiró György, Szávai Géza, Tarján Tamás, Tóth Erzsébet, Tóth Krisztina, Vass Tibor, Vasy Géza, Zalán Tibor.
A megyebeli írók, költők mindegyike megfordult könyvtárunkban. Kürti László, Jánosi Zoltán, Oláh András, Tamás Tímea, Szőllősy Tibor, Mogyorósi László, Bodnár István, Nagy István Attila¸csakhogy néhányat említsek. S ami egy külön világot jelent számomra, hogy megismerhettem a külhoni magyar írók, költők, irodalomszervezők közül is nagyon sokakat: Dupka György, Gál Sándor, Finta Éva, Füzesi Magda, Ilancu Laura, Vári Fábián László, Láng Zsolt, Molnár Vilmos, Nagy Zoltán Mihály, Orbán János Dénes, Penckófer János, Farkas Welman Éva, Gál Éva Emese…és akkor még csak a legismertebbeket és a leggyakrabban hozzánk ellátogatókat említettem. Néhányukkal közeli, olyan irodalmi barátságot is kötöttem. Köteteiket, akár gyermekkönyv, akár ifjúsági regény, akár irodalomtörténet, elolvasom. Nincs időm a nők könyvespolcáról válogatni, Rejtő Jenőt hangoskönyvekből ismerem meg autózás közben. Azért Paulo Coelho három könyvét elolvastam. Így nekem elég is volt. Számomra érdekes világ nyílott meg Szávai Géza Székely Jeruzsálem és az Aletta bárkája című kötetei révén, de méginkább  Cselenyák Imre Ágoston úrfi c regényéből, aminek helyszíne a szerző szülőfaluja, Nyírkáta. Imre több könyvét álnéven  -Jean-Pierre Montcassen – jelentette meg ezeket nagyon szívesen olvasom. Legtöbbjük távoli, ókori világba utaztat. Legutoljára a Szamuráj és gésa c. könyvét olvastam élvezettel.
Bizonyára sok könyv marad ki az életemből és sokat olvasok nem feltétlenül önszántamból, de ezekből is nagyon sokat tanulok. Mint ahogy szoktam volt mondani, egy egész napot át lehet unatkozni egy rosszul szervezett konferencián, de biztosan elhangzik egy olyan mondat, lehet, nem is annyira lényeges, ami engem vmi miatt megfog és később hasznomra lesz. Így vagyok a nem önként választott olvasmányaimmal is; még egy sem volt olyan, amitől utólag sajnáltam volna az időt. Mindegyik kimozdít a mindennapokból, s mindegyik megmutat egymás, az enyémtől eltérő világot; vagy éppen azzal hasonlóságot találok.
Az olvasás az életem része. Egy darab belőlem. (2012. február)

“P.M.” – budapesti könyvtáros:

Mikor Anita megkért, hogy írjak az olvasmányaimról, és megnéztem legutóbbi kölcsönzéseimet furcsán éreztemilovereadning magam. Mert mit gondolnak egy könyvtárosról? Vajon mit olvas? Kötelező olvasmányok, klasszikus szépirodalom, no és persze kortárs, és persze ismerje a verseket is. De nem szeretem, ha azt kérdezik, mit olvastam legutóbb, ajánljam valamelyiket. Nincs kedvenc könyvem. Amit olvastam az vagy tetszett, vagy nem. Mindenki máshogy választ könyvet. Nálam fontos a külcsín. Kellesse magát! Azért a belbecs sem árt. Szeretem a szokatlan témákat, helyeket, szerzőket. Legutóbb Sjón Macskaróka  – a most divatos skandináv krimiken túljutottam -, meg Kőrösi Zoltán A hűséges férfi c. könyvét olvastam. A vámpíros könyvek már nem izgatnak – elég volt pár film, még a diákévekből. Fábián Janka valahogy nem az én világom. Viszont a latin szerzők mindig vonzottak, szóval most Fabio Geda A tengerben élnek krokodilok című könyvét olvasom. Izgalmas a cím, a borító, a tartalmat majd meglátjuk. Azon már túlvagyok, hogy mindent el kell olvasni. Ha nem tetszik, abbahagyom, és visszaviszem. Nem fog fájni a szívem, és már nincs kényszerem, hogy “jaj mi lesz a vége”. Új szerzeményem még Kathleen Flinn Éles kések vidám könnyek és Michael Hanlon A galaxis útikalauz tudománya stopposoknak és bámészkodóknak. Na és végre visszahozták Aronsonnnak Az életem és a szociálpszichológiát. Nagy “hibám”, hogy egyszerre több könyvet kezdek el és párhuzamosan olvasom. De egy jó a vonatra, egy hétvégére, egy este stb.  (2012. február)

Dr. Nemes Erzsébet (a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának főigazgatója):

„Sok kedvencem van. Az ókorról sok könyvet olvastam. Szeretem a családregényeket, történelmi regényeket és –ilovereadning ahogy említettem – az útikönyveket, a nagy magyar utazók írásait. Szeretem Móriczot, Mikszáthot, Szabó Magdát, Sütő Andrást. Annak idején – és ez talán az én korosztályomra jellemző – szinte minden Jókai könyvet elolvastam. Mint olvasószolgálatos könyvtáros sok mindent elolvastam csak azért, hogy tudjak beszélgetni az olvasókkal a könyvekről. Az igazság az, hogy ma már egyre kevesebb szépirodalmat tudok kézbe venni. Most éppen a Flow – Az áramlás című könyvet olvasom Csíkszentmihályi Mihálytól, és másik tíz könyv az éjjeliszekrényemen. Nagyon sok nagyszerű könyv vár még elolvasásra, csak az idő kevés.”

(Forrás: PEGÁN Anita: Fenntarthatóság és könyvtár. – Interjú Nemes Erzsébettel, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtára főigazgatójával. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros (2011. augusztus) 20. évf. 8. sz. p. 17-20.)

Fotó: http://www.flickr.com/photos/44124299373@N01/6112896191/in/photolist-ajbc4V-7G7hUZ-fioFv1-bQGRxe-aJJ47e-ajbb64-7LsSK9-ehZZWh-djAKgt-cWwpD9-7Czwuv-7M7fRN-goQv2V-e1jqPp-9i8XSp-9ibQjC-9ibYnQ-9ibYnY-9ibQjs-9ibYnC-fbLk6b-8gfbdv-aJAMLe-9ibL6Y-fnCCFC-9i8NHB-9i8NJk-9i8NHZ-dG63CJ-dqvpjs-9oWHse-8kfFxt-9k8nn8-7Hf7md-8gfaPB-8girFL-8gfaUp-8girAo-8gfbap-bk4NUB-7NfdXj

Reklámok
Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.

%d blogger ezt kedveli: