Déva, Erdély – 2011

A dévai Téglás Gábor Iskolaközpont könyvtárának kialakítása során végzett önkéntes munkám

A Publika Magyar Könyvtári Kör kezdeményezésére hat intézmény, illetve szervezet írt alá egy együttműködési megállapodást 2011. elején a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont könyvtárának kialakítása, fejlesztése céljából. A Bukovinából kereken száz esztendeje Dévára telepített, ma már erőteljes szórványban élő csángó magyarok leszármazottainak megsegítésére a Publika Magyar Könyvtári Kör, a Könyvtári Intézet, a Nyíregyházi Főiskola Központi Könyvtára, az Eszterházy Károly Főiskola Központi Könyvtára, a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár és a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány fogott össze.

A találkozás

Nos, erről a kezdeményezésről én nem tudtam akkor még. Ezután hozott össze a sors Vraukóné Lukács Ilonával, aki az utóbbi Alapítványt vezeti. Egy interjút készítettem vele a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros című folyóirat számára. A beszélgetés során beleláthattam a munkájába, és a sokszor emberfeletti erőfeszítéseit hallva, ahogy a határon túli magyar könyvtárakért küzd, elállt a szavam. Akkor még csak ismerkedtem ezzel a témával. Az interjú leírása, összeállítása során pedig még jobban átéreztem azt, amiről mesélt. Aztán Ili még kétszer tűnt fel az életemben: egy konferencián és egy tanfolyamon. Mindez nem sokkal az interjú elkészülte után. A sors kifürkészhetetlen útja már ekkor Déva felé vezetett.  Szó-szót követett, és én már csak azon vettem észre magam, hogy egy számomra teljesen ismeretlen nyíregyházi csapattal útnak indulunk a Déli-Kárpátok közé. Ili volt az egyetlen kapocs hozzájuk. Bár utólag kiderült, hogy közülük sem ismerte mindenki egymást.

Együtt a nap 24 órájában     

2011. július 11-én érkeztünk Dévára. A magyar iskola kollégiumában kaptunk szállást. Az egész iskola egy óriási (néhány éves) épület, amelyben az óvoda, az iskola, az ebédlő és a kollégium is helyet kap.

A legérdekesebb az volt, hogy a hat emberből néhány óra alatt közösség lett. Hihetetlen, de felnőtt emberek most egy szobában, emeletes ágyon aludva, közös fürdőszobát használva, szoros napi beosztással élve a nap 24 órájában együtt, egy egész héten át, teljes összhangban működtek. Valóban szinte egész nap együtt voltunk, és Ili hihetetlen tempóját követve tettük a dolgunkat. Ő fogta össze a csapatot, és olyan légkőrt teremtett, olyan simán ment minden… Fantasztikus volt! Rengeteget nevettünk, amivel segítettük egymást a holtpontokon átjutni.

Mindenhol könyvek

A munka valóban abból állt, hogy a sok ezer könyvet egyesével át kellett nézni. Az iskolában több helyen (raktárakban, tanteremben, nagyteremben, folyosón), különböző szinteken tárolták a könyveket. Mindezeket, persze csak a használhatóakat, a harmadik emeletre kellett összegyűjteni, majd szétválogatni, ABC rendbe tenni, és feltenni az új polcokra. A sok ezer leselejtezett könyvet pedig a földszinten gyűjtöttük össze.

A munka elkezdődött, a polcok még üresen állnak

A munka elkezdődött, a polcok még üresen állnak

Mindenhol egy doboz könyv

Mindenhol egy doboz könyv

A kész könyvtár

Néhány nap múlva… Ime, a kész könyvtár

A legnagyobb doboz…

Főbb adatok:

– Kb. 20ezer kötetnyi felhalmozott könyv (kb. negyede magyarországi tankönyv, amit csak részben érintettünk)

– Ebből 4888 kötet került rendszerezetten polcokra

– Kb. 10ezer kötet használhatatlanná nyilvánított könyv

További képeim a könyvtár rendezéséről: https//picasaweb.Teglas_Gabor_Iskolakozpont_Konyvtaranak_Rendezese

A Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthon lakói jöttek segíteni

Az egyik legnagyobb élmény az volt, amikor Böjte Csaba atya alapítványának dévai gyermekotthonából átjött néhány gyerek segíteni nekünk. Hihetetlen munkabírásuk volt! Nélkülük nem is tudom, hogyan végeztünk volna. Hogyan hoztuk volna le például azt a több ezer leselejtezendő könyvet a harmadik emeletről a földszintre. A gyermekek sorsának megismerése pedig szívszorító volt.  Pénteken volt szerencsénk ellátogatni a gyermekotthonba is. Fájt a szívem a sok édesszülő nélkül nevelkedő gyerek láttán, de arra gondoltam, hogy ezek a gyerekek már jó helyen vannak, hiszen nem véletlenül kerültek ide. A hölgy, aki megmutatta nekünk a kolostort és az otthont azt mesélte, hogy többségük egyetemre megy 18 éves korában.

Képek a Magyarok Nagyasszonya Gyermekotthonról: 

https://picasaweb.google.com/deva_gyermekotthon

További információk a gyermekotthonról:

http://www.devaigyerekek.hu/news/category_22_deva.html

Utóhang

Felemelő érzés volt látni a munka végeztével a kialakult, kész könyvtárat, valamint arra gondolni, hogy a gyerekek egy rendezett környezetben tudnak majd a könyvek között válogatni és olvasgatni. 

Július 16-án hagytuk el Dévát. A csapat tagjaival azóta is tartjuk a kapcsolatot, és azt tervezzük, hogy egy másik határon túli könyvtárban segítünk 2012 nyarán.

 

 
Az önkéntes csapat tagjai:

Fábián Róbert (Nyíregyházi Főiskola könyvtára), Iglainé Perecsi Zsuzsa (Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár), Kocsik Tibor (Magyar Honvédség, Nyírtelek), Vadné Kokovay Zsuzsa (Nyíregyházi Főiskola könyvtára), Vraukóné Lukács Ilona (Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár) és jómagam

Most pedig néhány jegyzet a „titkos” naplómból, amit Déván írtam (az önkéntes társaim azt hiszem, nagyon várják már e sorokat, mert mindig nagy érdeklődéssel nézték, hogy mit is írok minden este).

„Könyvek dobozokban, csomagokban. Itt-ott. Láthatóan sok a régi, kopott könyv.”

„Tegnap [a megérkezés délutánján] csak megnéztük, hogy mi hol van, és mi lesz a munka. Ma teljes gázzal csináltuk a leválogatást. Rengeteget haladtunk. Nem is tudom, hogy egy nap alatt hogyan tudtunk ennyi mindent megcsinálni.”

„Ma dinnyét vásároltunk délután. Általában mindenhol román eladók vannak, magyar elvétve. A dinnyeárus, az út szélén állt. Zsuzsa alkudni akart. Tibor pedig erre megjegyezte: „Amilyen nyelven nem beszélek, azon nem alkuszom.”

„Ma a gyerekek megint jöttek. A tankönyvraktár kész. A tanteremben a gyerek és ifjúsági könyvek a helyén vannak. Előtte a polcokat le kellett takarítani.”

„Délutánra nagyon fáradt lettem. Ezért kértem egy kis pihenőt. Fáj a lábam. Nehéz a fizikai munka.”

„Ma este 20.05-kor Ili azt mondta: „Egészig dolgozunk!””

„Ma reggel nagyon komfortosan keltem fel. Mintha otthon lennék. De most van egy kis honvágyam. Talán Doro [a lányom] szülinapja miatt, ami ma van. Majd később felhívom.”

„Hiányoznak a könyvtárból: könyvtámasz, betűk, feliratok, fellépő, létra. Könyvek közül: új ifjúsági könyvek, gyerek nyelvkönyvek, gyerek ismeretterjesztő könyvek…”

„Rengeteg könyvet pakoltunk. Jó érzés, hogy hasznos vagyok. Ha tehetném, egész életemben önkéntes munkát végeznék. Talán azért érdemes lemondani a pénzről, mert sokkal többet kapsz vissza, mint a pénz. Az az érzés, hogy teszel valamit, ami sok embernek jó, százszor jobb a pénznél.”

Vraukóné Lukács Ilonával készített interjú itt olvasható:

PEGÁN Anita: Ötéves a Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány. In: Könyv, Könyvtár, Könyvtáros (2011. július) 20. évf. 7. sz. pl. 24-34. Online: http://kamika.hu/pdf/cimlap_alapitas.pdf

A Kárpátaljai Magyar Iskolai Könyvtárakért Alapítvány honlapja: www.kamika.hu  A honlapon bővebben olvashatnak a dévai Téglás Gábor Iskolaközpont könyvtárának kialakításáról.

(Közzétéve: 2011. december 15.)


Reklámok
Hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Működteti a WordPress.com.

%d blogger ezt kedveli: