Posts Tagged With: boldogság

Az anyaságról, idegen kultúrákról, magyar gyökerekről és a Zöld Kártya lottóról – beszélgetés Butala Viktóriával, a Mákvirágok Orlandói Magyar Óvoda és Kisiskola vezetőjével

(Books and Soul interjú – Pegán Anita, 2017. április)

Az internet előnyei között mindenképpen megemlíteném a barátokkal, ismerősökkel való kapcsolattartás egyszerű megoldását. Azt hiszem, hogy csak és kizárólag ez tette lehetővé azt, hogy a mai napig kapcsolatban vagyok Butala Viktóriával, aki általános iskolai osztálytársam volt. Nyolc évig koptattuk együtt a padokat. Kedves kis közösség volt a mienk, értékes emberekkel, amit talán az is bizonyít, hogy ő a második, és nagyon valószínűnek tartom, hogy nem az utolsó osztálytársam, akivel interjút készítek a blogom számára.

Vikire, mint vékony kislányra emlékszem. Akkoriban általában mindenki a „körzetes” iskolába járt, így közel laktunk egymáshoz. Természetes volt, hogy délutánonként vagy esténként átmentünk egymáshoz. Így volt ez abban a Dohány utcai lakásban is ahol ők éltek. Többször is voltam ott, több osztálytársammal együtt. Tisztán emlékszem arra, ahogy társasjátékozunk a kis szobában és az anyukája, akit Boginak hívhattunk, mosolygós lényével kedveskedik nekünk. Viki nyaranta pedig apukájához ment a Balatonföldvárra. Ez, azaz elvált szülők gyerekének lenni, akkoriban azért nem volt mindennapi…

Viki aztán külföldön dolgozott, és egy időre el is vesztettük a kapcsolatot, majd egy osztálytalálkozó megszervezése, és ahogy említettem, az internet segített abban, hogy újra találkozzunk. Így tudtam meg sok-sok mindent róla azokról a dolgokról, amik az elmúlt években történtek vele.

Ünnepi pillanat a Mákvirágok óvodában

Ünnepi pillanat a Mákvirágok óvodában

Különösen a Mákvirágok Orlandói Magyar Óvoda és Kisiskola megalapítása és az ottani munkája miatt szerettem volna interjút készíteni vele, amellett, hogy úgy gondolom, élete tele van keserédes, megható, fordulatos és tanulságos történettel. A női szerepet pedig különösen sokféleképpen élte meg és sokféleképpen látta. Hát kezdjünk bele…

A Mákvirágok Óvoda megalapításához hosszú út vezetett. Talán kezdjük egy kicsit régebbről. Már – ha jól emlékszem – 20 éves korod táján külföldre mentél dolgozni. Mi az eredeti szakmád?

– Az általános iskola után Budapesten, az akkori Kállai Éva egészségügyi szakközépiskolában érettségiztem. Később a sors elég messze sodort ettől a szakmától. Fiatal éveimet a sport és a tánc töltötte ki.

– Mikor gondoltál először arra, hogy külföldön élj?

– Sajnos gyerekkoromban nem volt lehetőségem külföldre járni, így érettségi után hajtott a kíváncsiság, a kalandvágy. Mindig is nagyon szerettem utazni. Hosszabb-rövidebb időkre külföldön kezdtem munkát vállalni.

– Úgy tudom, több nyelvet is beszélsz. Melyek ezek és hogy tanultad meg őket?

– Mivel a magyar nyelvet nemigen értik meg külföldön, így rákényszerül az ember, hogy nyelveket tanuljon, ha külföldön él. Szerencsés módon több ország kultúráját is megismerhettem. Többek között olaszul, franciául, angolul folyékonyan beszélek, valamint a spanyol nyelv sem idegen számomra.

– A nyelvtudás milyen szerepet játszott az életedben? Szerinted mennyire fontos az ember életében?

– Ha külföldön élsz és dolgozol, szerintem elengedhetetlen a helyi nyelv elsajátítása. Nélküle nagyon nehéz érvényesülni. Persze kultúrától is függ. Például az  olaszok akár kézzel-lábbal is megértetik magukat. Ők kedvesek hozzád akár beszéled a nyelvüket akár nem. Ellentétben a franciák, akik, ha nem beszéled a nyelvüket, messzire elkerülnek. Épp ezért sokan rideg, barátságtalan embereknek tartják őket, pedig nekem nagyon pozitív élményeim vannak velük, és a mai napig sok francia barátommal tartom a kapcsolatot.

– Soha nem esett nehezedre a különböző kultúrákba beilleszkedni?

–     De igen! Három hónapot töltöttem Tokióban. Ez az idő, amit Japán fővárosában töltöttem, életem leghosszabb három hónapja volt. Érthetetlen volt számomra a viselkedésük, szokásaik es sajnos a konyhájuk sem áll közel hozzám. Ettől függetlenül talán innen tértem haza a legtöbb élménnyel és tapasztalattal. Imádtam a gyönyörű épületeiket. Turistaként egy csodálatos világ, de ott élni, más kultúrából érkezve, szerintem nagyon nehéz.

– Amerika sok embernek nagy álma… kijutni oda, a lehetőségek országába… ha jól tudom, te többször kijutottál oda a végleges letelepedésig is. Hogyan történt ez?

–  Magyarországról sokaknak valóban egy álomnak tűnik eljutni Amerikába, pedig itt is ugyanúgy meg kell dolgozniuk az embereknek a megélhetésért, mint bárhol máshol. Nekem többször is sikerült ide kilátogatnom hosszabb-rövidebb időre. Főként New Yorkba és Floridába. Véglegesen egy szerencsés lottóhúzás miatt tudtunk letelepedni itt. A sokak által ismert Amerikai Vízum Lottó kihúzottjaként tértünk vissza. Úgyhogy, aki kételkedne a programban, azt biztosíthatom, hogy valóban létezik és működik.

– Hogyan tudtál érvényesülni Amerikában? Milyen a nők helyzete szerinted az országban? 

– Mivel az emberek többsége bevándorló, elég könnyű beilleszkedni, főleg ha beszéled a nyelvet. Úgy gondolom, hogy a nők helyzete családalapítás szempontjából nem a legkedvezőbb. A fizetett szülési szabadság mindössze 6 hét. A magyarországi bölcsődének, illetve óvodának megfelelő intézmények 6 hetes kortól 5 éves korig fogadják a gyerekeket, nagyon magas összegekért. Ingyenes oktatás 4 éves kortól van, és az is csak napi 3 órában.
5 éves kortól már az általános iskola épületében ingyenes az oktatás. Még egy érdekességet említenék. Sok nő visszaül az iskolapadba a 40-es éveiben egy jobb anyagi biztonságot nyújtó szakma megtanulásának reményében.

– Nemrégen te is új irányba fordultál. A Facebookra kitett fotóidon láttam a lányaidat több más gyerek társaságában, ahogy magyar nemzeti ünnepeket ünnepelnek. Mi inspirált a magyar óvoda megalapítására?

– Miután megszülettek a lányaim, elkezdtem más magyar anyukák társaságát

Anyák Napja a Mákvirágok óvodában

keresni, annak reményében, hogy a gyerekeink együtt tudjanak játszani és magyarul beszélni. Szerencsés módon a csapatlétszám egyre nőtt, és szinte már miden hétvégére közös programokat szerveztünk. Amikor a nagyobbik lányom óvodás korú lett, kivételesen a tavaszi időszakban töltöttünk otthon két hónapot, így lehetőség volt rá, hogy Magyarországon óvodába járhasson. Az óvodai Anyák napi műsoron elérzékenyülve és egyben szomorúan ültem. Arra gondoltam, hogy talán ez lesz számomra az első és utolsó anyák napi műsor, mivel az Egyesült Államokban nem szokás a gyerekeknek műsorral készülni. Így nagy tervekkel tértem ide vissza, amiben az itteni magyar anyukák rögtön támogattak.

– Nehéz-e egy ilyen intézményt alapítani az USA-ban?

– Sajnos intézményalapításról még nincs szó, de a jövő terveiben szerepel. Az óvoda immár három éve működik, heti rendszerességgel, szombat délutánonként. Az első évben 3–6 éves korú gyerekekkel foglalkoztunk az otthoni óvodák mintájára. Szerettem volna nagy hangsúlyt helyezni azokra a hiányosságokra, amelyek itt nem adatnak meg egy óvodás korú gyermeknek, illetve a szüleiknek. Többek között a magyar népi hagyományok fenntartása, megismerése es ünneplése. Ezen kívül olyan apróságok, mint az, hogy minden gyereknek van ovis jele, a foglalkozások alatt naposaink vannak, mindig magyaros étel az uzsonna, és a ballagó ovisainknak pogácsával, magyar pénzzel tömött tarisznyát kapnak az évzáró műsor részeként. Ha már a ballagó ovisokról beszélünk, akkor hozzáteszem, hogy már kisiskolával is bővültünk (7–10 éves korosztály számára). Idén van az első osztályunk, akikkel az otthoni első osztályos tankönyvekből tanulunk írni és olvasni.

Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy nagyon közeli barátnőm van, aki egy fantasztikus óvónő, illetve most már óvodavezető. Az ő segítségére barmikor számíthatok. Ötleteivel, tanácsaival segíti az itteni munkámat. Az általa vezetett balatonföldvári Mesevár Óvodával „testvér óvodai” kapcsolat kialakítása van tervben.

Emellett az szakmai tudásomat is fejlesztem. Jelenleg itteni óvónő képzésre járok, amit a nyáron fogok befejezni, ezenkívül Magyarországon szervezett képzésen is részt vettem, amit kifejezetten a külföldön magyar gyerekeket tanító pedagógusoknak szerveztek a veszprémi Pannon Egyetemen.

– Az óvoda kapcsán beszélnél egy kicsit a magyargyerek.com versenyről?

– Nagyon ötletes kezdeményezésnek tartom ezt a Magyarországról meghirdetett versenyt, amelyre külföldön élő magyar gyerekek egyénileg, illetve magyar óvodák, iskolák csoportosan jelentkezhetnek. A verseny hossza nagyjából megegyezik a tanév hosszúságával. Ez időszak alatt mindig az évszaknak, aktuális ünnepeknek, hagyományoknak megfelelő feladatokat kell megoldani. Különböző korosztályok jelentkezését is várják. Tavaly mi is részt vettünk egy négy fős, 5–6 éves gyermekekből álló csapattal, akik az óvodánkat képviselték. Nagy örömünkre első helyezést értünk el a mi korosztályunkban.

– Hogyan használjátok az angol és magyar nyelvet a családban?

– Megmondom őszintén, egy fél évvel ezelőtt más lett volna a válaszom erre a

Viki a kislányaival

kérdésre. Mivel a férjem is magyar, így természetesen magyarul beszélünk otthon. Viszont a kisebbik lányom idén kezdett óvodába járni, így előtte csak minimálisan beszélt angolul. Az óvoda elkezdése változást hozott az életünkben. Az ebből adódó nyelvbeli „problémák” most újkeletűek nálunk. Ma már sajnos el kell fogadnom, hogy a játék nyelve az angol a két lányom között itthon. Kezdetben próbáltam ellenkezni, de ma már nem látom értelmét az ez ellen való küzdésnek. Úgy gondolom, hogy amíg hozzánk magyarul szólnak, és ha magyar társaságban vannak akkor magyarra váltanak, addig ez elfogadható. Egyébként nagyon érdekes a Mákvirágok oviban is megfigyelni ezt a váltást. Ott, míg az ovisok magyarul kommunikálnak és játszanak, addig a kisiskolásaimra sokszor rá kell szólni hogy itt bizony magyarul beszélünk.

– Igazság szerint te három gyermekes anyuka vagy. A két lányod mellett a testvéredet is te nevelted fel kisgyerek kora óta. Úgy gondolom, hogy ezzel nagy feladatot adott neked az élet. Beszélnél erről?

Viki és a családja

– Valóban hivatalosan három gyerekem van. A kisöcsém (aki most 22 éves) 6 éves volt, amikor elvesztettük az édesanyánkat. Az öcsém édesapja pedig pár évvel korábban már szintén elhunyt. Így az anyukánk halála után ő az én gyámságom alá került, ami valóban nagy feladat volt, hiszen én akkoriban, huszonévesként a világjáró életemet éltem, egy lelkileg sérült kisgyermek felnevelése pedig nem könnyű feladat. A férjemnek nagyon sokat köszönhetek, hogy abban a nehéz időszakban kiállt mellettünk és a mai napig „fiaként” említi az öcsémet. Az USA-ba történő kivándorlásunk során hivatalosan örökbe kellett fogadnunk őt, hogy velünk jöhessen, de ettől függetlenül testvérként neveltem fel, az anyukánk mindig is az anyukánk maradt.

– Érdekelne, hogy az életedet hogyan befolyásolta a gyerekkorod. Érezted-e hogy olykor le kell küzdeni dolgokat, amelyeket onnan hoztál. Úgy érzem, hogy sikerült minden nehézség ellenére egy kiegyensúlyozott életet megteremtened magad körül. Sok nő küzd azzal, hogy a gyerekkorában ért sebeket nem tudja feldolgozni és hatással van párválasztására, önbizalmára és az életére.

– Annak ellenére, hogy a szüleim egy éves koromban elváltak, és lényegében édesanyám egyedül nevelt fel, nem érzem úgy, hogy nehézségeim lettek volna gyerekkoromban. Ha belegondolsz, nem volt arról emlékem, milyen volt, amikor együtt voltunk mindannyian. Anyukámnak mindig is én voltam az első az életében, és hosszú évekig párkapcsolatai sem voltak. Minden szeretete és törődése rám összpontosult. Csakis vidám és jókedvű emlékeim vannak, míg lehetséges, hogy egy teljes családban élő gyereknek a veszekedések, kiabálások határozzák meg a gyerekkori emlékeit. Arról nem is beszélve, hogy Budapesten éltem anyukámmal, így a tanévet ott töltöttem. Viszont nyaranta az édesapámnál voltam a Balatonon. Gyerekként az egész nyarat a Balatonon tölteni fantasztikus élmény volt. Természetesen arra törekszem, hogy a gyerekeim anyával és apával közösen nőjenek fel, és az is nagy álmom volt, hogy édestestvérek legyenek a gyerekeim, akik mindig számíthatnak egymásra. Eddig jó úton haladok ezen célok megvalósításához.

Mákvirágok Orlandói Magyar Óvoda és Kisiskola elérhetősége:  

Honlap: http://makviragok.com/hu/kezdolap/

Facebook: https://www.facebook.com/M%C3%A1kvir%C3%A1g-%C3%93voda-%C3%A9s-Kisiskola-Orlando-724076594330835/

Reklámok
Categories: angol, általános iskola, barátság, bevándorlók, boldogság, booksandsoul, család, gyerek, gyermeknevelés, kétnyelvű gyerek, magyar óvoda, magyar óvoda külföldön, magyar iskola, magyar iskola külföldön, magyarok, magyarok külföldön, munka, USA, utazás | Címkék: , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , , | 2 hozzászólás

Újévi beszélgetés Dr. Őszné Nyári Ilonával

(Books and Soul interjúk – Pegán Anita, 2013. január 6.)

A “Books and Soul interjúk”-ban előremutató kezdeményezéseket, új utakat szeretnék bemutatni. Olyan emberekkel készítem ezeket az interjúkat, akik valamit hozzá tesznek a világunkhoz, jobbá teszik azt.Újévi beszélgetésre hívtam Ilonát, személyiségfejlesztő 

mandala terapeutát, akit gyerekkorom óta ismerek. Ilinek két gyermeke, és most már két unokája is van. A lánya, annak idején, iskolatársam volt. Sőt, gyerekkoromban tőle tanultam meg úszni, és ő segített az angolban is. Aztán elsodort minket egymás mellől az élet, de valószínűleg rokon lelkek lehetünk, mivel – jó két évtized múlva – újra keresztezték egymást útjaink.
A sors kedves ajándéka, hogy vele beszélgethettem a természetgyógyászatról, az önismeret fontosságáról és az élet egyik nagy kérdéséről: “Mi is a boldogság?”.

– Hogyan kerültél kapcsolatba a természetgyógyászattal?
– Tulajdonképpen először a metafizikával kerültem kapcsolatba, nem pedig a természetgyógyászattal. A metafizika az ember létezésére és értelmére irányuló kérdéseket kutatja. Kovács Béla vezette Nemzetközi Tudományos Metafizikai Akadémián alapos, széleskörű képzésben részesültem.
– Mikor tanultál ott?
– Még egy kórház laboratóriumában dolgoztam, és tevékeny nyugdíjas éveimre készültem. Egy barátnőm járt ebbe az iskolába (aki egyébként főkönyvelőként dolgozott). A férje nagyon beteg volt és már lemondtak róla. Ő kitartóan tanult és ápolta a társát otthonában. Ezzel 8 évvel hosszabbította meg társa életét. Aztán a sors “jutalomjátékaként” újra rátalált gyermekkori szerelme, akivel most is együtt élnek. Az ő szakmai példája volt az indíttatás számomra.
A metafizikai akadémia elvégzése után vezetett az utam a természetgyógyászat felé. A természetgyógyász gondolkodás alapjait olyan kiváló szakembertől tanulhattam, mint Béki László.
Nem sokkal a vizsgák letétele után a családomban fellépő egészségi problémák adtak alkalmat arra, hogy a gyakorlatban is alkalmazzam az eddig tanultakat. A férjem, aki egyébként nem hitt az alternatív módszerekben, volt az első “páciensem”. A nála megállapított degeneratív betegség ösztökélt arra, hogy napról-napra tovább gyarapítsam a tudásomat. Az állapota nem rosszabbodott, sőt, a tünetei is annyira visszafejlődtek, hogy ma már semmi nem utal arra, hogy problémái lennének. Mindketten boldogok voltunk az eredmények láttán, és nagyon jót tett a közel 50 éve tartó párkapcsolatunknak, házasságunknak is ez a gyógyulás. 
– Sok esetben, ha a párja megbetegszik valakinek, inkább elfordulnak egymástól a felek. A ti kapcsolatotokat még inkább megerősítette a betegség. Hogy látod a mai párkapcsolatokat?
– Nos, igen, a rohanó világunkban a párkapcsolatok nagy része felőrlődik, nincs elég türelem arra, hogy a társuk nehézségeivel foglalkozzanak. Főként nem a segítés vagy a gondozás szintjén. Nincs elég idő, energia a másik jelzéseit észrevenni. Gondolok itt például a testbeszédre, amiből sok mindent le lehetne szűrni, még a nagy bajok jelentkezése előtt. Az emberek türelmetlenek , hogy nem tudnak lépést tartani anyagi és karrier típusú vágyaikkal. A változásokat pedig sokszor vesztesként élik meg, ahelyett, hogy megráznák magukat, és új utakat keresnének.
– Gondolom a Hozzád segítségért forduló barátok is főként a munkahelyi, párkapcsolati problémáik miatt keresnek meg Téged.
– Igen, a gyors változásokkal az emberi psziché nehezen küzd meg. Az ilyen helyzetben lévő embereknek szükségük van a múlt elengedésére, és azon blokkok oldására, amelyek akadályozzák a továbblépést. Én csak irányt mutatok, a munka nagy részét az illetőnek kell elvégezni.
Általában az ilyen esetekben alapprobléma az önbizalom hiány és az önmagukba vetett gyenge hit. Annyira kiszolgáltatottnak érzik magukat, hogy nem is hiszik tudnak változtatni a helyzetükön. Egyik barátnőm nagyon szomorú volt, mert elvesztette az állását. Úgy érezte, hogy mindennek vége. Erre így reagáltam: “Nyugodj meg, az élet csak most kezdődik!” Mikor találkoztunk, azt mondta, hogy azóta is ez a mondat járt a fejében, de már sokkal optimistább volt, pozitívabb érzései voltak magával kapcsolatban. Aztán munkát is talált, amelyet nagy lelkesedéssel végez.
– Még milyen problémákkal találkozol?
-Az elmagányosodás az európai országokban nagyon gyakori és amelytől szenved a benne élő egyén. Végül is az ember társas lény, és örömteli esemény, ha nemcsak fiatal, de idősebb korban – 60 év felett is – rátalál az emberre az a megfelelő személy, akire szüksége van. Ahhoz, hogy párt találjon valaki, fontos azoknak a lelki okoknak a feltárása, amelyek az
egyedülléthez vezettek.
A megoldás másik útja a megfelelő önismeret kifejlesztése. A helyes önismeret fontos ahhoz is, hogy megtalálja az ember a helyét az életben. Hogy tudja, mire van szüksége, és azt is, hogy milyen párt keres. Nem csak a hasonló karakterű emberek kapcsolata működhet jól. A különbségekből a felek tanulhatnak türelmet, toleranciát. Önismereti könyvekből jócskán van a piacon, de kevés, amely nem csalfa hitet csepegtet az emberekbe.
– Melyik könyveket ajánlod?
– Prof. Dr. Bagdy Emőke munkáit, előadásait az interneten, és külföldiek közül Louis Hay könyveit hitelesnek tartom.

– Mindig kiegyensúlyozottnak látszol. Hogy éred ezt el? Mi számodra a boldogság? Mi a boldogságod titka?

"Egészségpiramis"

“Egészségpiramis”

– A kiegyensúlyozott élet fontos “titka” az egészséges életmód fizikálisan és mentálisan egyaránt. Engem a mozgás feltölt. Az úszás, és a naponta végzett 20 perces, 3-1-2 meridián gyakorlatsor. Az emberek lelki problémák megoldásakor sokszor nem fordítanak elég gondot arra, hogy az életvitelt felülvizsgálják és beépítsék a mindennapokba – a sokszor hiányzó – rendszeres sportolást. Pedig “Ép testben, ép lélek!” -a mai napig érvényes igazság. Emellett a sok folyadék (víz) fogyasztás és a rendszeres, kiegyenlített étkezés is fontos.
A boldogságra – amely szerintem tanulható – saját receptem van, mivel mindenkinek mást jelent a boldogság.
Tevékeny élet, örömmel végzett önkéntes munka, egy családi ebéd készítése és közös elköltése, “unokázás”, játék, muzsika és a természet élvezete mind hozzájárulnak ahhoz, hogy jól érezzem magam. Esténként pedig, amikor áttekintem a napot, hálával és köszönettel gondolok a jó és szép pillanatokra, eseményekre.
Szerintem a boldogság független attól, hogy a Maslow piramis
(http://www.ektf.hu/hefoppalyazat/pszielmal/maslow_motivcis_piramisa.htmlmely szintjén áll az ember. Bár sokan elképzelhetetlennek tartják, az anyagi javakat előnyben részesítő társadalmakban, de a szűkös anyagi körülmények között élők is lehetnek boldogok. Én a harmóniát, kiegyensúlyozottságot és az önmagammal való kiegyezést tartom nagyon fontosnak.

Engem az Ilikével folytatott beszélgetés feltöltött energiával,  új gondolatok fogalmazódtak meg bennem az önismerettel, a boldogsággal kapcsolatban.  Remélem, hogy az olvasóim is hitet tudtak meríteni a gondolataiból, és így feltöltődve, újult erővel vágnak neki az új évnek. Boldog új évet kívánok! 

(A mandala kép forrása: http://www.flickr.com/
photos/omnos/145904869/sizes/m/in/photostream/
 
Categories: önismeret, boldogság, booksandsoul, könyvek, személyiségfejlődés, természetgyógyászat | Címkék: , , , , , | Hozzászólás

WordPress.com ingyenes honlap vagy saját honlap létrehozása.