Beitou zöld könyvtára, Taipeiben, Tajvanon – beszélgetés Lengyel Orsolyával Tajvanról és Kelet-Ázsia egyik legkörnyezetbarátabb épületéről, a Beitou közkönyvtárról
(Books and Soul interjú – Pegán Anita, 2012. február 20.)
(A cikkben elhelyezett fényképeket Lengyel Orsolya készítette. Minden jog fenntartva!)
A kelet-ázsiai régió napjaink legdinamikusabban fejlődő térsége. Ennek a régiónak kis országa Tajvan, hivatalos nevén a Kínai Köztársaság, a Csendes-óceánon fekvő sziget, Kína partjaitól mintegy 200 km-re a Tajvan-szoros nyugati partján.
Tajvan helyzete a mai napig tisztázatlan, ugyanis Kína (Kínai Népköztársaság) saját részének, szakadár tartományának tekinti. Ezért mindössze 23 ország tart fenn Tajvannal hivatalos diplomáciai kapcsolatokat. Ugyanakkor Tajvan a Kínai Köztársaság egyedüli jogutódjának tekinti magát, nem ismeri el Kína kommunista kormányát. Gazdasági ereje kétségtelen, hiszen a világ 4. legnagyobb tőketartalékával rendelkezik, ezért is van az, hogy a helyzet ellenére a legtöbb országnak van kereskedelmi kapcsolata Tajvannal, és működtet valamilyen kereskedelmi képviseletet az országban.
A szigorú bevándorlási szabályok miatt viszonylag kevés külföldi él a szigeten. A Kínából érkezők előtt csak nagyon nyomós indokkal – például tajvani házastárs – nyitják meg a kapukat. Nem akarják, hogy elárasszák őket az idegenek, mivel így is nagyon sokan vannak, aránylag kis területen. 
Európából elenyésző a bevándorlás. Magyarok nagyon kis számban lakják, körülbelül negyvenen. Ez utóbbit már Lengyel Orsolyától tudom, aki 2009-2011 között élt Tajvanon, ahol a férje munkalehetőséget kapott.
– 2009-ben mentünk ki Tajvanra – mesél Orsi a kezdetekről. – Amikor készültünk az útra sok könyvet elolvastunk az országról. Utána néztünk sok mindennek, amit könyvekből, internetről elérhető, mégis ami ott várt ránk, amivel szembesültünk, az egész más volt, mint amiről olvastunk. Egyszerűen a tajvaniak gondolkodásmódja egészen más, mint a mienk. Az európai gondolkodáshoz nem hasonlítható.
– A Kínai Népköztársasággal fennálló politikai helyzet milyen módon érzékelhető az országban?
– A mindennapi életben egyáltalán nem érzékelhető a Kínával kapcsolatos feszültség. Tajvan egy békés, biztonságos hely. Egyszer a szüleink kijöttek hozzánk, elmentünk kirándulni, és véletlenül egy lőtérre sétáltunk be. Egy férfi jött oda hozzánk, és nagyon kedvesen elmondta, hogy nem lehet ott tartózkodni. Nem volt pánik, nem volt agresszivitás a hangjában.
Sok elemző úgy véli, Ma Jing Csiou elnök (Kuomintang) 2008-as hatalomra jutásával – egyelőre – vége a tajvani függetlenedési mozgalomnak. A térség egyre stabilabbá válik, és mintha a Tajvan-kérdés veszítene jelentőségéből. A globalizáció csökkenti Kína kényszerítőerejét. (Egyébiránt 2012. januári választásokon 51.6%-kal megint ő és a pártja győzött.)
Ez az ügy tulajdonképpen egy presztízskérdés Kínának. Ha Tajvan kiválik, akkor ez precedens értékű lehet, és veszélybe kerülhet, akár szét is hullhat a birodalom. Tajvan egy 23 millió lakosú sziget, ami bár gazdaságilag igen erős, lakosság szempontjából elenyésző Kínához képest.
Meg kell, hogy jegyezzem azt is, hogy Tajvanon nagyon jó a közbiztonság. Ott élni annyira biztonságos, hogy éjjel egy nő egyedül sétálhat az utcán a legmárkásabb táskával, senki sem lopja el. Nem lopnak, nem jellemzőek a drogok. Mindenkinek megvan mindene.
– Hogy jellemeznéd általánosságban az ottani életmódot, életszínvonalat?
– Nagyon alacsony a munkanélküliség, és magas az átlagfizetés (2010-ben 300ezer Ft-nak megfelelő). Nagyon nagy jólétben élnek az emberek, és ez a hangulatukon is látszik: segítőkészek, kiegyensúlyozottak.
Általában 1-2 gyerek van egy családban, mert az emberek nagyon sokat dolgoznak, általában este 6-7-8 óráig is. Viszont ebéd után szívesen alszanak az íróasztalra borulva egy órát. A szabadidőt minőségien töltik. Adnak a nyaralásra, kirándulásra. Imádnak vásárolni. Nem jellemző hogy az anya otthon van a gyerekével, kivétel talán, ha az apa állami tisztségviselő, akik igen jól keresnek. Az idősebb családtagok tiszteletének hagyománya máig is él. Mivel iszonyú drágák az ingatlanok, ezért sokszor együtt lakik az egész, nagy család. Elfogadott dolog, hogy a gyerekek gondoskodnak a szülőkről. Most, hogy már van nyugdíj, nem mindig van így, de amíg nem volt, addig ez szükséges is volt. Teljesen elfogadott, hogy valaki együtt él a szülőkkel, nagyszülőkkel. Csak mostanság kezdenek épülni garzonlakások.
A sziget területe Magyarország területének nagyjából 1/3-a, a lakosság nagy része pedig a főleg sík, északi- és nyugati partvidéken él. A földterület nagy érték, ezért felfelé építkeznek, nem jellemzőek a nagy kertek vagy alacsony kertes házak. Viszont a tetőkertet, a tetőn medencét sokszor kiépítenek. A tanulásnak nagyon nagy becsülete van. A fiatalok külföldre mennek tanulni, például Amerikába, utána pedig visszamennek Tajvanra, és ott kamatoztatják
a tudásukat. A fiatalok látnak maguk előtt egy életutat, lehetőségeket.
A gazdaság annyira pörög, hogy azt elképzelni is nehéz. Az utcán végigsétálva, a házak alja tele van boltokkal, és mindenhol vásárolnak. Az áruházak általában délelőtt 11-kor nyitnak, és késő estig nyitva tartanak. Amikor az emberek végeznek a munkával, a munkahelyről kilépve szinte nem is észlelik, hogy besötétedett, mert kivilágított utca fogadja őket. Nincs sötét érzetük. Mindenhol a boltok és utcák fényei áradnak szét.
A high-tech jelenléte hihetetlen színvonalú. Van egy „Computer Market”-nak nevezett áruház, ahol hat emelet tele van számítástechnikai boltokkal. A férjem villamosmérnök, de még így sem tudtuk megállapítani az áruk jó részéről, hogy mik is azok. Olyan volt, mintha egy másik világba csöppentünk volna. Ott például két éve már bőven elterjedtek az okostelefonok.
Érdekes megfigyelni, ahogy keveredik a kínai és az amerikai kultúra. Amerika hatása nagy. Jelen vannak az amerikai gyorséttermek vagy a Starbuck’s kávézó. A japán megszállás (1895-1945) miatt pedig a japán kultúra hatása is érzékelhető.
Mivel, mint említettem, kevés a terület, ezért a városok egymásra épültek. Egy gyorsvasút megy végig a szigeten, amely 500 km-t tesz meg másfél óra alatt, tehát kb. 300 km/h sebességgel megy. Így minden nagyon gyorsan elérhető. Vannak belföldi repülőjáratok is. Azzal együtt, hogy sokan vannak, nem volt soha tömegérzésem. Minden rendezett és tiszta. Tajvanon egyébként is nagyon jó a tömegközlekedés. Van olyan gazdag ember is, akinek nincs kocsija, mert olyan színvonalas a szolgáltatás (pl. a buszokon van biztonsági öv). A jegy ára kb. 90-100 Ft összegnek felel meg. De alkalom adtán taxit is foghat az ember, ami egy átlagos útra kb. 600 forint.
Az építészetre jellemző, hogy a házak külsejére régebben nem igazán adtak, de belül csinosítgatják a lakásaikat: mahagóni bútoraik vannak és szép a belső kialakítás. De az utóbbi 5-10 évben épült házak sokkal szebbek.
– Ha már az építészetnél tartunk… a Beitou közkönyvtár külsejében is vonzó. Orsi, Te voltál ott. Milyen ez a könyvtár? Mit tapasztaltál?
– Egy barátnőm mondta, hogy van egy nagyon érdekes könyvtár, amit feltétlen 
meg kell, hogy nézzünk. Abból gondolom, hogy híres lehet ez a könyvtár, mert mi Taipei egész más, távoli kerületében laktunk, talán az egyik legtávolabbi pontján a városnak, és mégis tudtak róla.
A könyvtár Beitouban van, ami egy külső kerület, mint mondjuk Budapesten Hűvösvölgy, viszont közlekedik oda metró. A Xinbeitou állomás közelében van a könyvtár. Egyébként ebben a városrészben találhatóak Tajvan híres meleg vizű forrásai, sőt, a könyvtár
A múzeum
szomszédságában van egy japán fürdőházból átalakított múzeum, ami a fürdőkultúrát mutatja be.
A könyvtár épülete engem egy hajóra emlékeztetett. Az épület teljesen belesimult a környező parkba. Látszott, hogy törekedtek a természetes anyagok használatára az építése során. Az épületnek óriásiak az ablakai. Ha benn olvasol egy asztalnál, olyan érzés, mintha a parkban ülnél. A könyvtár több szintes. A high tech-et nagyon jól ötvözik a természetes környezettel ebben a könyvtárban.
– Ahhoz, hogy egy könyvtár minősítést kapjon, sok szempontnak kell megfelelni. Például a helyi anyagok használata…
– … igen, biztos vagyok benne, hogy helyi anyagokat használtak, mert ezen az éghajlaton nem is maradna meg másfajta fa. Azt gondolom, hogy az éghajlat miatt – ami szubtrópusi, tehát májustól szeptemberig tartó nyár trópusi jellegű, a levegő páratartalma magas, a nappali középhőmérséklet 27-35 Celsius fok körül van, a decembertől februárig tartó tél enyhe (kb. +15 fok) és csapadékos – a legfontosabb dolog a hűtés korszerű megoldása lehet. Tehát itt nem az energiatakarékos fűtésről kell gondoskodni, hanem éppen a hűtésről. Az biztos, hogy a világítást nagyon jól megoldották a természetes fény használatával, mert amikor benn voltunk a könyvtárban, nem nagyon égtek a villanyok. Azon kívül, mivel egy parkban van az épület, a szellőztetéskor a növényzet által keltett hűvösebb levegő tud beáramolni, nem úgy, mint egy betondzsungel közepén.
A környezetvédelmet amúgy is nagyon komolyan veszik. A szelektív hulladékgyűjtés mindenhol van. Különböző zenét játszó kukásautók jönnek. A zenéről lehet tudni, hogy most éppen a szerves hulladékot gyűjti vagy a papírt. Nagyon fontos számukra az újrahasznosítás. Mivel fokozottan ki vannak téve a természetnek (a földrengések miatt), ezért még fontosabbnak érzik az alkalmazkodást, és még jobban megpróbálnak idomulni a természethez. A geotermikus energiát különösen felhasználják.
A könyvtár
A Beitou közkönyvtára Kelet-Ázsia egyik legkörnyezetbarátabb épülete. 2006 novemberében adták át. Gyémánt fokozatú EEWH minősítésű. Az EEWH a tajvani kormány minősítési rendszere. Előírásai olyanok, mint az amerikai LEED-é. A napelemek, az esővízgyűjtők, a természetes szellőzés mind-mind jellemzője ennek a könyvtárnak. A kölcsönzőpultnál van egy kijelző, ami mutatja az energiatermelés és a felhasználás mértékét. A páratartalom, a szén-dioxid szint és a könyvtár különböző tereinek hőmérséklete is megjelenítésre kerül.
A tetőn egy 20 cm-es földréteg van, ami nyáron hűti az épületet, télen pedig megakadályozza a tetőn keresztüli hővesztést.
Az új épület birtokba vétele után készítettek egy használói felmérést, amely 511 kitöltött kérdőív alapján von le megállapításokat.
Ezek az alábbiak:
• a könyvtár innovatív design-ja és különleges építészeti megoldásai, berendezése hatással volt Taiwanon a tervezőkre, új irányvonalat mutatva nekik
• nőtt a könyvtárlátogatások száma
• megváltoztatta a könyvtárral kapcsolatos sztereotípiákat az emberek gondolkodásában
• ez a könyvtár megtestesíti a környezettudatos nevelés alapelveit
• ez a könyvtár egyben egy sokoldalú oktatási centrummá is vált
• nőtt a könyvtár támogatóinak a száma
• nőtt a zöld könyvtárépületek építését támogatók száma
A megállapításokból kitűnik, hogy a zöld könyvtár esetében nem csak az energiatakarékosság elérése a cél, nem csak a költségek csökkentése az, amit egy ilyen könyvtárépület léte magával hoz. A közösségnek példát mutat, formálja a gondolkodást, környezettudatosságra nevel, és nem utolsó sorban könyvtárhasználókat vonz a könyvtárba! Ez az amit el szeretne érni a legtöbb könyvtár: több látogatót. Az idők során az „olvasó” szót felcseréltük a „könyvtárhasználóra”, ki tudja, hogy milyen funkciói lesznek a jövőben a könyvtárnak? Ki tudja, hogy miért fognak a könyvtárba jönni az emberek? 
Lehet, hogy a legújabb építéstechnológiai vívmányokat fogják itt tanulmányozni. És más hatása is lesz a könyvtárnak, mint valaha gondoltuk. A könyvtárak – a külföldi példák szerint – még mindig fontosak a közösségnek, és még mindig egy közösségi színtér, amely egyre kevesebb az életben, mivel felváltották ezeket a „virtuális” közösségi színterek.
– És milyen más könyvtári tapasztalataid voltak Tajvanon?
– Általában a tajvani könyvtárak úgy néznek ki, hogy a biztonsági kapus bejárat után van a kölcsönzőpult, majd az olvasótermek, tele könyvekkel. Egy átlag könyvtár ott nagyobb, mint itthon. Érzésem szerint a könyvtárak légköre más, sokkal szabadabb. Bevihetsz ételt, italt. Nincs síri csend. Ez tetszett bennük. A könyvtárak több esetben közösségi házakban vannak, ahol egy szint mondjuk a könyvtár, viszont alatta tánctanulás folyik vagy felette főzőtanfolyam. Az állami fenntartású könyvtárak ingyenesek, és ezek a tanfolyamok is csak pár száz forintnak megfelelő összegbe kerülnek. A kormány törekszik arra, hogy az emberek érezzék, hogy nem hiába adóznak, mert kapnak érte valamit. Egyébként is minden, ami állami ellátás (egészségügy stb.) nagyon magas színvonalú.
A másik könyvekkel kapcsolatos élményem az Eslite Bookstore, ami egy óriási könyváruház, a Taipei City Hall MRT (metróállomás) közelében. Hét-nyolc emeletes épület, amely -1 és -2 emeletén pékségek és más kisebb boltok (kézműves vagy designer boltok) találhatóak. Egy egész napot el lehet ott tölteni. Vannak olvasóasztalok, olvashat bárki, nem nézik ki. Ha be van csomagolva a könyv, akkor kibontják. Szinte könyvtárként működik ez az áruház.
Ugyan Orsi nem járt ilyen könyvtárban, de a hírek szerint 2011 őszén nyitotta meg kapuit Taipeiben a 4. “unmanned intelligent library”. A könyvtárban minden automatizált, ráadásul ez a Taipei egyik parkjában épült könyvtár “zöld könyvtár” is! Az RFID (Radio Frequency IDentification) technológia segíti a könyvtári dokumentumok önkiszolgáló kölcsönzését és visszavételét. Az egyik bevásárlóközpontban működő ilyenfajta könyvtárban jó tapasztalataik vannak: vandalizmus vagy lopás nem volt jellemző.
– Szívesen visszamennétek?
– Azt hiszem, hogy nem állnánk ellen – mosolyog Orsi. – Taipei nagyon színes, pörgős város. Tele van mozikkal, színházakkal, táncelőadásokkal. Persze voltak nehézségek az elején. Szerencsére a barátaink segítettek, megmutatták, hogyan kell vásárolni. Minthogy sok mindenre csak kínaiul van ráírva a neve az üzletekben. (Egy pár szót meg is tanultunk kínaiul.) Át kellett kódolni a gondolatainkat abban a kérdésben is, hogy mit együnk. Például a tejszín, tejföl, ami nálunk hétköznapi dolog, az ott luxuscikk. Viszont rengeteg a zöldség és a gyümölcs. Taipei egy régebbi városnegyedében laktunk, egy 20 emeletes ház 15. emeletén.
Mivel Tajvanon elég sűrűn van földrengés, ha még egyszer mennénk, biztosan a 2. emeletre költöznénk, mert a magasban, a rengések idején nagyon érezni az épület kilengését. Bár földrengés biztosak a házak, de ez elég félelmetes.
Míg kinn voltam, levelezőn végeztem itthon a BGF KKK, Nemzetközi tanulmányok MA képzését. Egy könyvre való anyagot gyűjtöttem össze Tajvanról. A szakdolgozatomat is Tajvan és Kína kapcsolatáról írtam.
Nagy élettapasztalat volt számomra az ottlét. Azt hiszem, a toleranciára való képességet nagyon fejleszti az, amikor egyedül fehér az ember egy ilyen közegben. Mindenkinek meg kéne ezt tapasztalnia.
(Lengyel Orsolyával 2012. február 20-án beszélgettem.)
Irodalomjegyzék:
Lengyel Orsolya: Forrongó szoros Online: http://www.campusonline.hu/kulfold/forrongo-szoros (Letöltés ideje: 2011.02.20.)
Beitou’s green library: East Asia’s most eco-friendly building. Online: http://www.chinapost.com.tw/travel/taiwan-north/taipei/2007/11/01/129117/Beitous-green.htm
(Letöltés ideje: 2011.10.24.)
Green Library Design And Evaluation: The Taipei Public Library, Taiwan. Online: http://thegreenlibraryblog.blogspot.com/2008/10/article-green-library-design-and.html (Letöltés ideje: 2011.10.24.)
Taipei gets automated ‘green’ library. Online: http://www.taipeitimes.com/News/taiwan/archives/2011/10/30/2003517045 (Letöltés ideje: 2012.02.20.)
Taipei’s green libraries—eco-friendly architecture making headway. Online: http://www.culture.tw/index.php?option=com_content&task=view&id=242&Itemid=157
(Letöltés ideje: 2011.10.24.)
books and soul 