(Books and Soul interjú – Pegán Anita, 2013. április 24.)
Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ udvarán, árnyas fák között beszélgettem Kosztolnyik Krisztián könyvtárossal a „Tükörben a Világ” című kiállítás apropóján, amelynek a könyvtár ad otthont ezekben a hetekben. Beszélgetésünk fő fonala a víz témája volt. Többek között azért, mert Krisztián évekig a Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár munkatársa volt. A beszélgetés azért is aktuális, mert idén van az 1838-as pesti árvíz 175. évfordulója, valamint az ENSZ 2013-at a vízügyi együttműködés nemzetközi évévé nevezte ki.
Szilvai Matild: Örvényesi malom
– Könyvtárosként a munkád ezidáig leginkább a vízügyhöz kötődött. Mely könyvtárakban dolgoztál?
– 2006-2009 között az akkori Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium „Házi” könyvtárában dolgoztam. Körülbelül ebben az időszakban Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár (amely szintén minisztériumi felügyelet alá tartozott) zárva volt. Aztán 2009-től, amikor újra megnyitott, átkerültem oda.
Még mielőtt tovább folytatódna a beszélgetés, hadd mutassam be röviden a vízüggyel foglalkozó szakkönyvtár történetét. A Vízügyi Szakkönyvtárat 1886-ban alapították. A könyvtár létesítését Kvassay Jenő szorgalmazta, aki 1879-ben a Vízügyi Közlemények című folyóiratot is alapította, amely a harmadik legrégebbi műszaki szakfolyóiratunk. Egy 1889-es törvénycikk már említést tesz arról, hogy a Földművelésügyi Minisztérium felügyeli és működteti a könyvtárat. A II. Világháború után, a súlyos károk miatt, újra kellett szervezni a könyvtárat. Új helyet is kapott a Vigadó téren. Néhány évtizedig nyugalmas időszak köszöntött be az intézmény életébe. Érdemes megjegyezni, hogy 1968-tól az Országos Vízügyi Hivatal volt a könyvtár fenntartója. A ’70-es és ’80-as években a vízgazdálkodással foglalkozó állami hivatalok súlya olyan nagy volt, hogy létrehoztak egy Vízügyi Dokumentációs és Tájékoztató Irodát (VIZDOK), amelynek fontos része volt a Vízügyi Szakkönyvtár. 1980-ban a szakkönyvtár tudományos minősítést kapott az akkori Oktatási Minisztériumtól.
Az 1980-as évek első felében kezdődtek a gondok. A belvárosi helyre többen szemet vetettek. (Napjainkban egy étterem működik a helyén.) Ekkor vették kezdetét a költözések, a fenntartó váltások, az átmeneti állapotok. 1988-ban összevonásra került a Vízügyi Szakkönyvtár és a Környezetvédelmi Szakkönyvtár. Ettől kezdve az intézmény neve Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtár lett. Már ebben, az összevont könyvtárban dolgozott Krisztián.
– Később – folytatjuk a beszélgetést Krisztiánnal –, 2012 márciusától, a Környezet-, Természetvédelmi és Vízügyi Szakkönyvtárat beolvasztották az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központba (OMgK). A könyvtár állományának beolvasztási folyamata jelenleg is tart. Folyik a könyvek behasonlítása. A két könyvtár állománya között, gyűjtőkörükből adódóan átfedés van, azonban meg kell jegyezni, hogy a volt szakkönyvtár erőssége és egyedisége többek között a folyóirat állományában rejlett. Anyagi háttértől is függően a vízügy, környezetvédelem, természetvédelem témakörében széles választék áll(t) az érdeklődők rendelkezésére. Például a Hidrológiai Közlöny, a Vízügyi Közlemények, a Hidrológiai Tájékoztató, a Vízmű Panoráma, a Halászat, a valamint a Vízügyi Igazgatóságok lapjai (többek között: Aqua Mobil, Felső-Tisza Híradó, Vízpart) stb. Érdemes megemlíteni, hogy közel 2000 darab tanulmány, valamint kutatási anyag is átkerül(t) az OMgK-ba, amelyek szintén érdekelhetik az olvasókat.
Körülbelül 700 folyóméternyi dokumentum került át az OMgK-ba, így a kollégákkal a napi feladatok elvégzése mellett ezzel foglalkozunk. A helyzetet kicsit bonyolítja, hogy a Vízügyi Könyvtár állományának közel 2/3-a egy külső raktárban kapott elhelyezést (még 2007-ben), ennek behasonlítása/bedolgozása is előttünk áll. 2012 nyarán pedig a Vidékfejlesztési Minisztérium Házi Szakkönyvtárának egy része is hozzánk került.
– Mi a véleményed a mai könyvtárhasználati szokásokról?
– Egyetemisták, főiskolások látogatják leginkább a könyvtárat. Sajnos el kell, hogy mondjam, hogy a szakdolgozat megírása után már nem jönnek a könyvtárba, ezért elveszítjük őket. A másik csoport a nyugdíjasok rétege. A szakkönyvtárba is jártak be a témával foglalkozó nyugdíjasok. A harmadik kőr az aktív emberek lennének, de ők sajnos nem látogatják a könyvtárat. Nincs idő, és megváltoztak az olvasási szokások is. A szakkönyvtár, annak idején, az ágazatban dolgozókat is segíteni akarta, de ők nemigen használták. Az egyetemisták általában komplett letölthető anyagokat keresnek. Sőt, azt figyeltem meg, hogy már-már azt szeretnék, ha megírnánk a szakdolgozatukat. Másik tapasztalatom az, hogy sokszor e-mailben olyan kérdéseket tesznek fel, amit a google-ban egy egyszerű kereséssel is meg tudnának találni. Talán hiányoznak a könyvtárhasználati órák. Talán ezért sem mennek könyvtárba a fiatalok.
– Az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központ most a fenntarthatóságot népszerűsíti a „Tükörben a Világ” című kiállítással.
– Igen, az intézményünk vezetősége törekszik arra, hogy olyan rendezvényeket tartson, ami behozza az embereket a könyvtárba. E kiállítás célja, hogy rámutasson fogyasztói szokásainkra és a bennük lévő, jövőnket felélő tendenciákra, és megismertessen a környezettudatos viselkedés alapelveivel és gyakorlati praktikáival. A kiállítás keretében „Ökológia, környezetvédelem, környezeti nevelés” címmel pedagógusoknak szervezünk továbbképzést. Egyébként nem csak a környezetvédelemmel, illetve a könyvtár gyűjtőköréhez szorosan kapcsolódó témákkal foglalkozunk, hanem például képzőművészeti kiállításokat is rendezünk.
– Milyen közelgő rendezvényt ajánlanál, ami a víz témájához kapcsolódik?
– A könyvtárunk a Hidrológiai Társasággal közösen több rendezvényt is tart idén. A következő a „111 vízi emlék Magyarországon”[1] című könyv bemutatója lesz. A könyvet Fejér László és Szlávik Lajos írta és szerkesztette. S bár 2008-ban jelent meg e kötet, mégis érdemes újra beszélni róla, mivel nagyon szép és értékes kiadvány, amelyben többek között vízimalmokat, szivattyútelepeket, római kori vízvezetéket, zsilipeket láthatunk, és ezek történeteiben mélyülhetünk el. A könyvtárban megrendezésre kerülő programokról a könyvtár honlapjáról (is) lehet tájékozódni: www.omgk.hu.
A másik aktualitás, amit kiemelnék az 1838-as árvíz 175. évfordulója. Az 1838-as árvíz az elmúlt évszázadok egyik legpusztítóbb árvize volt. Ami egyébként nem csak a 175 éves jubileum miatt aktuális, hiszen az elmúlt időszakban (gondolok például a 2006 árvizeire) szinte évente jelentkezett ez a természeti csapás. A védekezésre való felkészülés során pedig nem árt megismerni a korábbi korok történéseit, esetleges hibáit, amiből a kései utódok tanulhatnak. A Vízügyi Könyvtár több évtized alatt összegyűjtött állománya (könyvek, folyóiratok,tanulmányok,térképek stb.) ehhez is jó alapot biztosítanak.
Az 1838-as pesti árvíz pusztítása köztudott. Mivel a blogomban többször foglalkozom az adakozással, önkéntességgel, most ebből a szempontból említenék meg néhány érdekességet. Annak idején az árvíz híre gyorsan terjedt. „A részvét egész Európában adakozásra ösztönözte az embereket, Oroszországtól Hollandiáig, Erdélytől egészen Lombardiáig majdnem 1,2 millió forint adomány gyűlt össze. A királyi család által küldött segélyen kívül különösen Csehországból érkezett sok adomány. Metternich herceg árvízkárosultakat szegélyező fogadásán még ennél is több, 74000 forint gyűlt össze. Adakozott az orosz cár, a szász király, az amszterdami polgárok és a galíciai jobbágyok.”[2] Liszt Ferenc úgy döntött, hogy Bécsbe megy és jótékonysági koncerteket ad. A nyolc koncert bevételéből 25 ezer forintot adott az árvíz károsultjainak. Liszt adakozó, filantróp személyisége nemcsak az árvíz idején mutatkozott meg. Sok százezer forintot fordított jótékony célra élete során. Többek között a lipótvárosi templomnak, az Írók Segélyegyletének, árvaházaknak, bölcsődéknek adakozott. És a sort hosszan lehetne folytatni a kultúra és a művészet támogatására szánt adományai felsorolásával.[3]
– Lehet egy utolsó, személyes kérdésem? Miért és hogyan lettél könyvtáros? – kérdezem Krisztiánt.
– Történelem szakot végeztem. A vízügy is leginkább történelmi szempontból érdekes számomra. Voltaképpen történelem-japán szakon végeztem, de elsősorban a történelem érdekel, azon belül is különösen a XX. század. Úgy gondolom, hogy a történelem nem áll messze a könyvtár világától. Az, hogy könyvtárban dolgozom szerencse kérdése is volt.
– Szerencsének tartod, hogy könyvtárba vezetett az utad?
– Igen! Szerencsének tartom! Egy hat hónapos helyettesítő munkával kezdődött a könyvtáros életem, és most már hét éve tart. Elmondhatom, hogy szeretem a munkámat.
Látnivaló ajánló:
Nagybörzsönyi vízimalom – http://www.utazzitthon.hu/nagyborzsony_vizimalom.html
Nagybörzsönyben hagyománya van a malmoknak. A molnármesterség apáról-fiúra öröklődött. E vízimalom a XIX. század közepén épült a Börzsöny patak partján.
Örvényesi vízimalom – http://www.balcsi.net/orvenyesi-vizimalom.html
Nyári balatoni nyaralás idején, hűvösebb időben, kitűnő úti cél lehet ez a vízimalom, amely az északi parton található. Ez a legősibb malom Magyarországon (a XI. századból), mely ma is működőképes. A Pécsely patak partján épült.
Irodalom:
Útnak indul a Vízügyi Együttműködésesek Nemzetközi Éve
http://www.unesco.hu/utnak-indul-vizugyi (Letöltés ideje: 2013.05.02.)
Március 13. – A nagy pesti árvíz – 1838. Magyaralmás Online. http://www.magyaralmas.hu/napok/pestiarviz (Letöltés ideje: 2013.05.02.)
Wikipédia szócikk az 1838-as pesti árvízről.
http://hu.wikipedia.org/wiki/1838-as_pesti_%C3%A1rv%C3%ADz (Letöltés ideje: 2013.05.02.)
Hivatkozások
[1] 111 vízi emlék Magyarországon. Könyvismerető: http://www.magyarmuzeumok.hu/biblioteka/cikk/19 (Letöltés ideje: 2013.05.02.)
[2] Az 1838-as jeges árvíz emléktáblái Esztergomban. http://dunaiszigetek.blogspot.hu/2012/09/az-1838-as-jeges-arviz-emlektablai.html (Letöltés ideje: 2013.05.01.)
[3] Forrás: Vitéz István: Liszt, a magyar. [Rajka], [Vitéz István], 1991. p. 54
books and soul 