”Colour” – An Exhibition With My Colours

One the many good things about Cambridge is that it can cause surprises even after two years. You can almost be addicted to the beauty and charm of this city. No one day is like the other. They are full of surprises: interesting meetings with different people, everyday, little miracles or life-changing events… and plenty of cultural experiences which one can not get enough of. Moreover, this city always exceeds itself. As if it wanted to say: ”I could give you more than you think. Look! I can be more beautiful today than I was yesterday.” It can be a night image behind Magdalene College, near the River Cam, that the full moon painted with silver, claret and green, colouring the slightly wavy water, the bridge, and the old building with its unique shades. Or it can be a message from an old doorway, from an alleyway that opens up unexpectedly from nowhere, or a lonely but proudly rolling boat: “You are lucky to see me.” And I had this feeling when I wandered into the 200-year-old Fitzwilliam Museum with a friend of mine last Sunday. I had been there several times, but that afternoon visit was accidental. And again, Cambridge gave me an “I can be more beautiful today than I was yesterday.” feeling when I entered the exhibition called ”Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts”. 

Especially as a librarian, I was in a flow, and this feeling took me from one book to the other: from a wonderful Bible from 1420-30, open at The Book of Genesis, decorated with a nicely painted initial ”I” that ran on the side of the old, cracked page, to a beautiful book from Boethius (1476), who is my favourite author from that time. Each volume made me feel the passage of time. I saw some Books of Hours (medieval prayer books) as well. The oldest manuscript was from 930-50, which was amazing! Of course, these are just some of the 150 manuscripts that were displayed, and most of them were more than 600-800 years old.  

The most interesting show-piece was a scroll by Sir George Ripley, who was an alchemist in the 16th century. It was at least 5 feet long and about 2.5 feet wide. You can read a poem about alchemists’ ”magic” on it.  And how does alchemy connect to writing manuscripts? It is said there were six colours that were made by alchemists and used for decorating books at the time. It must be true, because I think the moon used these colours that night when it allowed me to see how it painted that beautiful picture of Cambridge.  

Suggested links:

Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts:

http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/colour

Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts review – a rainbow of agony and ecstasy (The Guardian)

https://www.theguardian.com/artanddesign/2016/jul/28/colour-the-art-and-science-of-illuminated-manuscripts-review-a-rainbow-of-agony-and-ecstasy

About George Ripley:

https://en.wikipedia.org/wiki/George_Ripley_(alchemist)

 

Colour – egy kiállítás az én színeimmel

Cambridge-ben az is jó, hogy még két év után is tud meglepetést okozni. Az ember szinte függővé válik ennek a kisvárosnak a hangulatától, bájától. Egyik nap sem olyan, mint a másik. Tele van meglepetésekkel: érdekes találkozások, hétköznapi, kis csodák, sorsfordító események… és sok-sok kulturális élmény, amivel nem lehet betelni. Ráadásul mindig-mindig túllicitálja önmagát ez a varázslatos hely. Mintha mindig azt akarná mondani: “Én még annál is többet tudok, mint gondoltad volna! Nézd! Én még annál is szebb vagyok, mint tegnap voltam!” Legyen az egy éjszakai kép, amelyet a telehold festett minap a Cam folyónál, a Bridge Streetnél, különleges ezüsttel, bordóval és zölddel színezve a kissé hullámzó vizet, a hidat és a Magdalene College régi épületét. Vagy legyen az egy érzés, amit egy régi kapualj, egy hirtelen, a semmiből nyíló sikátor, egy magányosan, de büszkén ringó csónak üzen: “Szerencsés vagy, hogy engem láthatsz!”. És ezt éreztem, akkor is, amikor a város immár 200 éves múzeumába, a Fitzwilliam Museumba, csak úgy véletlen, egy szombat délután betévedtem egy barátommal. (Ahol egyébként már többször voltam.) Tényleg csak akadt két szabad óránk aznap délután, és Cambridge megint egy “annál is szebb vagyok mint tegnap voltam!” élményt adott nekem a “Colour” című időszaki kiállításával.  

Különösen könyvtárosként egyik kiállított kézirattól a másikig sodort a “flow”. Itt egy 1320-40 között készült csodálatos Biblia. Kinyitva a Teremtés könyvénél, az első oldalon. Az I iniciáléja egészen az oldal aljáig lefutott, követve tovább a lap alsó szélének vonalát, majd a másik oldalon felfutva végződött a nagy műgonddal festett betű. Csodás, nagy méretű, kódexre hasonlító könyv volt ez, lapjainak alja igen csak megrepedezve, éreztetve az idő múlását. Amott Boethiustól egy csodás darab 1476-ból. Majd talán a legrégebbi kézirat i.sz. 930-50-ből. Aztán különlegesen szép képekkel néhány “Book of Hours”, imádságos könyv. S mindez csak néhány a kiállításon található 150 kéziratból, amelyek többsége 600-800 éves. 

Az egyik legérdekesebb darab egy alkimista kézirattekercse volt a XVI. századból. Legalább másfél méter hosszú és kb. 80 cm széles darab, George Ripleytól. A tekercsen egy vers olvasható az alkimisták “varázslatáról”. És hogyan kapcsolódnak az alkimisták a kéziratok készítéséhez? Azt mondják, volt hat szín, amelyet alkimiai folyamatok révén nyertek abban az időben, és használták fel a kéziratok készítéséhez. Én elhiszem, mert szerintem a telehold is ezeket használta azon az éjjelen, amikor megengedte látnom, ahogy megfesti Cambridge-t. 

Angolul ezt a postot itt olvashatod

Ajánlott linkek: 

A Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts c. kiállítás weboldala a Fitzwilliam Museum honlapján: 

http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/colour

A Guardian beszámolója a kiállításról:

https://www.theguardian.com/artanddesign/2016/jul/28/colour-the-art-and-science-of-illuminated-manuscripts-review-a-rainbow-of-agony-and-ecstasy

George Ripley alkimistáról: 

https://en.wikipedia.org/wiki/George_Ripley_(alchemist)