Cambridge-ben az is jó, hogy még két év után is tud meglepetést okozni. Az ember szinte függővé válik ennek a kisvárosnak a hangulatától, bájától. Egyik nap sem olyan, mint a másik. Tele van meglepetésekkel: érdekes találkozások, hétköznapi, kis csodák, sorsfordító események… és sok-sok kulturális élmény, amivel nem lehet betelni. Ráadásul mindig-mindig túllicitálja önmagát ez a varázslatos hely. Mintha mindig azt akarná mondani: “Én még annál is többet tudok, mint gondoltad volna! Nézd! Én még annál is szebb vagyok, mint tegnap voltam!” Legyen az egy éjszakai kép, amelyet a telehold festett minap a Cam folyónál, a Bridge Streetnél, különleges ezüsttel, bordóval és zölddel színezve a kissé hullámzó vizet, a hidat és a Magdalene College régi épületét. Vagy legyen az egy érzés, amit egy régi kapualj, egy hirtelen, a semmiből nyíló sikátor, egy magányosan, de büszkén ringó csónak üzen: “Szerencsés vagy, hogy engem láthatsz!”. És ezt éreztem, akkor is, amikor a város immár 200 éves múzeumába, a Fitzwilliam Museumba, csak úgy véletlen, egy szombat délután betévedtem egy barátommal. (Ahol egyébként már többször voltam.) Tényleg csak akadt két szabad óránk aznap délután, és Cambridge megint egy “annál is szebb vagyok mint tegnap voltam!” élményt adott nekem a “Colour” című időszaki kiállításával.
Különösen könyvtárosként egyik kiállított kézirattól a másikig sodort a “flow”. Itt egy 1320-40 között készült csodálatos Biblia. Kinyitva a Teremtés könyvénél, az első oldalon. Az I iniciáléja egészen az oldal aljáig lefutott, követve tovább a lap alsó szélének vonalát, majd a másik oldalon felfutva végződött a nagy műgonddal festett betű. Csodás, nagy méretű, kódexre hasonlító könyv volt ez, lapjainak alja igen csak megrepedezve, éreztetve az idő múlását. Amott Boethiustól egy csodás darab 1476-ból. Majd talán a legrégebbi kézirat i.sz. 930-50-ből. Aztán különlegesen szép képekkel néhány “Book of Hours”, imádságos könyv. S mindez csak néhány a kiállításon található 150 kéziratból, amelyek többsége 600-800 éves.
Az egyik legérdekesebb darab egy alkimista kézirattekercse volt a XVI. századból. Legalább másfél méter hosszú és kb. 80 cm széles darab, George Ripleytól. A tekercsen egy vers olvasható az alkimisták “varázslatáról”. És hogyan kapcsolódnak az alkimisták a kéziratok készítéséhez? Azt mondják, volt hat szín, amelyet alkimiai folyamatok révén nyertek abban az időben, és használták fel a kéziratok készítéséhez. Én elhiszem, mert szerintem a telehold is ezeket használta azon az éjjelen, amikor megengedte látnom, ahogy megfesti Cambridge-t.
Angolul ezt a postot itt olvashatod
Ajánlott linkek:
A Colour: The Art and Science of Illuminated Manuscripts c. kiállítás weboldala a Fitzwilliam Museum honlapján:
http://www.fitzmuseum.cam.ac.uk/colour
A Guardian beszámolója a kiállításról:
George Ripley alkimistáról:
books and soul 